Szabó György: Virtuális világ és valós tér tanulmányának bemutatása, és reflexióm

Szabó György: Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek című tanulmánya

Részletes bemutatás és reflexióm

Szabó György mérnök, térinformatikus, a tér regisztrálásával kapcsolatos interdiszciplináris területek szakértője, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense tanulmányában bevezető részében leírja, hogy az emberiség régi vágya, azaz a körülöttünk lévő világ tárgyainak, jelenségeinek, valósághű ábrázolása, a környezetet visszatükröző modell megalkotása. Úgy véli, a technológiai fejlődés következtében, jelen esetben az internet elterjedése és a helymeghatározás technológiáinak egyszerűsödése következtében magasabb elvárások jöttek létre a térbeli adtok alkalmazásával szemben. A régebb stratégiai eszközként kezelt helymeghatározás, térképészet hozzáférhetővé vált a civil felhasználók számára.

Azáltal, hogy megjelentek a digitális, térbeli adatkészletek, a műszaki fejlesztések súlypontja az adatnyerésről az adatok hasznosítása irányába tolódott el. Új tudományágként a térképészet, az informatika és a geotudományok határterületén megszületett a térinformatika.

Bemutatja, hogy megítélése szerint milyen kevésbé örömteli jelenségekkel találkozunk a technológiai fejlődés lelkesítő hatása mellett:

-         adatok befogadási, értelmezési problémái

-         bonyolult folyamatok megértéséhez szükséges összetett elemzések

- az információkért időnkkel, személyes adatainkkal, fogyasztói elkötelezettségünkkel, kiszolgáltatottságunkkal fizetünk

-         a virtuális modellek csak igen durva absztrakciói a valóságnak

-         a létrehozott térbeli modellek használatát a valóság nemzetbiztonsági szempontok miatti megmásítása jellemezheti

-         üzleti érdek, vagy rosszindulat következtében előfordul a szándékos megtévesztés

(Szabó, 2010. 193-194)

Az ember és tér kapcsolatában hangsúlyozza, hogy alapvető emberi és társadalmi igény a tér és a térben lejátszódó jelenségek feletti uralom, mely szükséges a biztonságérzethez.

A térbeli adatok ábrázolásának technológiai nehézségei és költségessége miatt, a térbeli kontroll, csak lassan terjedt a globális színterekről a lokális mikroterekre, ugyanakkor gyorsan terjedt fordított irányba, a mikroterek irányából a globális felé. 

Szabó szerint a térképészeti, térinformatikai adatok stratégiai jellegűek, ezért megjelenik a dilemma ezen adatok nemzetbiztonsági érdekből történő korlátozása és az egyének saját térbeli adataikkal való információs önrendelkezésének korlátozása között. Fölteszi a kérdést, hogy kinek a tulajdonát képezi az egyén (jelen esetben az én) térbeli pozíciója?

Régen az állam gyakorolta a térbeli adatkezelés monopóliumát.

Napjainkban a képi adatnyerés, a műholdakon alapuló helymeghatározás  - GPS, GSM, WIFI, RFID – elterjedése a technológia szolgáltatója és felhasználója számára egyaránt biztosítja az adatok begyűjtését, tárolását, felhasználását.

(Szabó, 2010. 195-196. o.)

„Térbeli adatgyűjtés, ábrázolás – egy kis technikatörténet”

Évezredeken keresztül a térkép stratégiai fegyver volt és csak kevés kiválasztott használta, birtokolta. Napjainkra „a környezetünkkel kapcsolatos vizuális kommunikáció általános eszközévé vált. (Szabó, 2010. 196. o.)

Különböző intézmények, területek – adózás, honvédelem, kereskedelem, -hajózás, navigálás, stb. – különböző térbeli információs igénnyel rendelkeznek,. Kialakultak a szaktérképek.

Érdekes technikatörténeti adatokat ismertet a szerző, miszerint:

-         1783-ban került sor az első levegőből történő adatgyűjtésre (ballonnal)

-    Lambert még a fényképezés feltalálása előtt publikálta a fotogrammetria (fényképmérés) elméleti alapjait

-    1839, a fényképezés feltalálása – Louis Jacques Mande Daguerre nevéhez fűződik – ami adott környezeti feltételek között a tér egy adott nézőpontból szemlélhető látványának leképezése

-   1859 első távérzékelési kísérlet ballonról, Gaspard Felix Tournachon által, ami megalapozta a topográfia új technológiáját

-         1957 az első mesterséges hold felbocsátása

-         XX. Század közepe szembesülés a képi feldolgozás korlátaival

A szerző szerint napjainkra elkerülhetetlenné vált a képi információ digitalizálása.

(Szabó, 2010, 196-197. o.)

„Téri tájékozódás – tér, idő, hely”

A helyváltoztatás időigényes, írja a szerző is, de ezt a valós térben folyamatosan tapasztalhatjuk. A helyváltoztatás problematikáját lépi át a virtuális világ logikája. Megszűnnek a határok, eliminálja a távolságokat, eltűnteti az időbeli korlátokat.

Lehetővé teszi a tér idő feletti kontroll megszerzését.

(Szabó, 2010, 197. o.)

„A tér jelenségeinek regisztrálása és problémái”

A szerző szerint a térkép, mint ikonikus vizuális modell, a valóság kicsinyített mása, a mi volt? Mi van kérdésre kívánt válaszolni.

A térinformatika világában a statikus megjelenést felváltotta a valós idejű megjelenés. A megválaszolandó kérdés: Mikor? Hol? Mi van?

Szabó szerint a fejlett technológiai eszközök, egyén által történő rendelkezési problémát is vonnak maguk után.

Az útvonalak, tevékenységek regisztrálására lehetőséget kínálnak az új helymeghatározási és regisztrációs technikák, a GPS, GSM, WIFI, RFID.

Segítségükkel nyomon követhető az útvonal, az eltöltött idő.

A felhasználó a technikának köszönhetően elveszíti rendelkezési jogát saját adatai fölött.

Ismerteti napjaink használatos mobil mérőrendszereinek, adatgyűjtési technológiájának összetételét, miszerint ez GPS, IMS, GSM, vagy WIFI, képalkotó része pedig digitális kamera, videokamera vagy lézerszkenner.

Ez a technológia alkalmas a környezet háromdimenziós geometriai modelljének közel valós idejű leképzésére.

(Szabó, 2010, 198-199. o.)

„Valós és virtuális terek – statikus, dinamikus, mobil modellek”

A szerző ebben a részben szót ejt az új topográfiai tartalom megjelenésére vonatkozó igényről, miszerint a statikus tartalmak mellett megjelentek a dinamikus tartalmak.

Az információs társadalom különböző szereplőinek fogalomtárában más-más jelentéssel, de jelen van a virtuális világ, cyber city, intelligens város fogalma.

Szabó szerint a valós világot modellező virtuális világokat a következő csoportokba oszthatjuk:

1. tájékoztató portálok, turisztikai kalauzok, menü- és egydimenziós linkjegyzékek, melyeknek alapvető funkciója a felhasználók ellátása turisztikai információkkal, reklámmal
2. kétdimenziós modellek, melyek az adott térséget „madárperspektívából” ábrázolják, funkciójuk a térképen elhelyezett linkeken keresztül biztosítani az érdekes pontok felé a csatlakozási felületet
3. háromdimenziós modellek, melyek az adott térség objektumait 3 D geometriai modell formájában jelenítik meg
4. intelligens modellek, melyek az információszolgáltatás mellett interakciót is biztosítanak.
5. kiterjesztett valóságelvű modellek, melyek az okostelefon képernyőjére vetítik a virtuális tartalmat, pl. eladó lakás rávetítése az utcaképre, vagy egyetemi campus épületére a keresett tanszéket.

(Szabó, 2010, 200-201. o.)

„Hol vagyok én, és hol van, amit keresek”

A szerző a veszélyekre, a megítélése szerinti, odafigyelést igénylő kérdésekre világít rá.

Fölhívja a figyelmet arra, hogy a felhasználó, amikor megvásárolja a navigációs készüléket, nem szerzi meg a felügyeleti jogot a műholdak és a földi irányító központ fölött. Nemzetbiztonsági okokból a rendszer kezelő bármikor korlátozhatják a rendszer elérhetőségét és pontosságát, továbbá a műholdjelek zavarhatók, blokkolhatók.

(Szabó, 2010, 201-202. o.)

 „Napjaink tendenciái, veszélyei”

Szabó pozitívumként értékeli a térinformatikai alkalmazások fejlődését, de negatívumnak ítéli meg és tart annak következményeitől, hogy a technika segítségével túlságosan nagy a behatolási lehetőség a polgárok személyes terébe.

Úgy véli, hogy az információs társadalom polgára folyamatos követés alatt áll: elektronikus fizetés, műholdas adatgyűjtő rendszerek, kamerák. Minden lépésünk regisztrálható, vagy regisztrálva van.

Úgy gondolja, hogy a érinformatikai adatokat kormányzati kérésre manipulálják.

Ír a Japánban már igénybe vehető szolgáltatásról, mellyel a dolgozók minden lépése, ideje nyomon követhető.

Felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy a nemzetgazdasági érdekekre való megalapozatlan hivatkozás lehetővé teszi a térbeli adatokhoz való adathozzáférés monopóliumát, valamint hogy a számítógép hajlamos a demokratikus értékek aláásására.

(Szabó, 2010, 202-204. o.)

Reflexió

A tanulmány, - a szerző szakterületét figyelembe véve, érthető módon - nagyon logikus felépítésű, röviden, tömören, de az adott területet - amennyire térképészet, térinformatika területén laikusként olvasom, és (laikus voltomból (is) származó alázattal és némi kritikával) meg tudom ítélni - szerteágazóan bemutató, tanulságos írás.

Valójában, a cím alapján, valami egészen mást vártam a tanulmánytól..

A szerző rávilágít olyan dolgokra, melyek egy átlagos infokommunikációs technológia felhasználójának nem jutna eszébe, vagy ha igen, leegyszerűsített formában. Egyetértek a szerzővel, hogy ez a számunkra nagyon sok kényelmi funkciót is tartalmazó rendszer problémákat is hordoz magában. Meg kell tanulnunk együtt élni ezzel, meg kell tanulnunk kezelni az információáradatot, és mindenki az alapfokon felül, az elvárt, de másrészről saját igényeinek megfelelő szinten kell hogy megtanulja. Gondolok itt arra, hogy egy navigációs rendszer átlagos felhasználója, vagy valaki, aki éppen információkat gyújt nyaralásához, nem kell bonyolult folyamatokat megértsen, vagy elemezzen.

A nemzetbiztonsági szempontok miatti torzításnak sem tulajdonítok olyan súlyú jelentőséget, mint a szerző.

Nem találom olyan nagy problémának néhány adat torzítását, hiszen felhasználóként nem tudományos célra használni, vagy lemérni szeretném az adott objektumot, hanem megtalálni -  ha ez nem egy geoláda - , akkor feltehetően észreveszem akkor is, ha két méterrel arrébb van, mint ahogyan ezt az okostelefonomon megjelenített térképen látom, és az sem baj, ha fél méterrel magasabb.  Természetesen belátom, ezt nem mérnöki szemmel teszem.

A záró történet, az észt kamionsofőr „kalandjával” kapcsolatban, egy velem is megtörtént hasonló esetre emlékeztet, mikor a Velencei tó környékéről éjszaka Budapestre hazafele jövet, csak a játék kedvéért navigációs rendszerrel jöttem. Követtem az utasításokat, és letértem az ismert útról, a rövidebbre, ami több órába került. Valami keskeny mezei úton kötöttem ki, ahonnan nem volt autó számára tovább járható út. Első felindulásomat követően nem neheztelhettem a technikára, a hiba a felhasználónál keresendő, nem állítottam be, hogy milyen jellegű útvonalak között kereshet és navigálhat.

Belátom, ha valaki nem ismeri azt a területet, útvonalat, környéket, ahol jár, nem hátrány, ha rendelkezik papír alapú térképpel is.  Kérdés, hogy lesz-e pl. 10 év múlva is papír alapon, vagy az a generáció, aki már az infokommunikációs technológia fejlett körülményei között szocializálódik, fogja-e ismerni a papíralapú térképolvasást.

Valójában, viszont ha mélyebben belegondolunk, akkor mindannak a veszélynek, melyet a szerző bemutatott, komoly megalapozottságát érzem, és magam is félelmetesnek találom, hogy rólam, mint egyénről, mindent lehet tudni. Lehet tudni, attól kezdődően, hogy mikor születtem, mi a személyi igazolvány számom, adószámom, TAJ kártyám száma, mikor, hol, mit vásároltam, merre járok, mit írok, kivel levelezek, milyen oldalakat szoktam nézni, milyen rendszerességgel, mikor kelek föl, mikor fekszem le. Persze, valószínű, ez senkit nem érdekel, csak egy rövid bitsor vagyok a nagyon sok terabájtos adatbázisok egyikében.

Felhasznált irodalom:

Szabó György (2010): Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek In: Talyigás Judit  (szerk.) Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében

Tanulás és tanítás a kulturális evolúció rendszerében - Komenczi Bertalan alapján

„Egész életünk a tanulásról szól. A nap mint nap elsajátított új készségeink ugyanúgy tanulás során formálódnak, mint érzelmeink, társas interakcióink és személyiségünk bizonyos vonásai.” (Atkinson&Hilgard, 2005. 258. o.)

Tanulás és tanítás a kulturális evolúció rendszerében.

Komenczi Bertalan a Tanítás és tanulás rendszerszemléletű megközelítésében a tanulás és tanítás metódusainak fejlődését, változásait a kulturális evolúció rendszerébe építve mutatja be.

Azt vallja, hogy velünk született képességünk és késztetésünk, velünk született tulajdonságunk a tanulásra és tanításra való alkalmasság.

A környezetünkből felvett információk feldolgozásuk során módosítják belső reprezentációinkat, megerősítik, vagy cáfolják hipotéziseinket és a külvilág felépítésére vonatkozó mentális modelljeinket. (Komenczi, 2009, 11. o.)

A tanulás az evolúció során a túlélést szolgálta.

Komenczi szerint a tanulás általános, rendszerszemléletű értelmezése szempontjából a genetikai átadás is felfogható tanulási folyamatként. A génekben felhalmozott tudás a populációnak, a fajnak a tudása és minden esetben a múltra vonatkozó tudás, mely az „egyedek szintjén szinte teljes determinációt jelent”, és a tanulás alanya ebben az esetben, a faj. (2009. 11. o.) A genetikai átadás mellett már az élet kezdeti formáinál megjelent az egyéni tanulás lehetősége. A tanulás a környezethez való alkalmazkodás gyors és hatékony módja, mely szükséges ahhoz, hogy az egyén a környezetének megfelelő viselkedéseket elsajátítsa, ami a túlélés feltételét jelenti.

Komenczi a tanulási folyamat szempontjából lényegesnek találja, hogy agyunk nyitott információs rendszer, mely programozható, és ezeknek a programoknak egy része módosítható. (2009, 12. o.)

Komenczi szerint „az emberi elme kifejlődésének, a tanulás és tanítás változatos formái kialakulásának története nem más, mint az a folyamatsor, amelynek során a személyes tudás – birtoklója számára – szabadon hozzáférhetővé, módosíthatóvá és a társaknak átadhatóvá vált”. (2009, 13. o.)

Ebben a folyamatban, mely maga a kulturális evolúció, a tudásnak és emlékezetnek a szerkezete és szerveződése az egyre újabb és újabb technológiák, kommunikációs formák hatására többszörösen megváltozott.

A kulturális evolúció feltétele a kulturális átadás.

Az ember esetében a kulturális átadás alapformái: az utánzásos tanulás, a tanítás alapján való tanulás, és az együttműködéses tanulás. A kulturális evolúció kontextusában a tanulási környezetet átfogóbban, tágabban kell értelmezni a pedagógiában használatos tanulási környezetnél, mely az iskolában történő tanulás feltételrendszerét jeleni, és ez a tágabb értelmezés magába foglalja a teljes fizikai, biológiai, és kulturális adottságrendszert.

Komenczi Tomasello alapján kognitív habitusnak nevezi azt a hatás és lehetőségrendszert, az adottságot, melybe az ember beleszületik, amely hatással van rá, amelyen keresztül tanul, és amely környezet jelenti a hátteret a fiatalok kognitív fejlődéséhez. (2009. 14-15.)

Komenczi (Pléh Csaba nyomán) a nagy kulturális változásokat, mint kognitív architektúrákat a következő csoportokra bontva ábrázolja:

Kultúra	Korszak	Tudásszerveződés	Átadás
Epizodikus	Főemlősök 5 millió év	epizodikus, eseményreprezentáció	nincs
Mimetikus	Homo erectus, 1,5 millió év	testtel reprezentált modellezés	lejátszás, utánzás
Mitikus	Homo sapiens, 100-50 ezer év	nyelvi, szemantikus	mítoszok, elbeszélő tudás
Modern	Modern ember 5 ezer év	Külső tárak, rögzített tudás	külső, rögzített tudás
Hálózati	Homo interneticuas?	hálózati adatbázisok	elektronikus kommunikáció

(Komenczi 2009, 31. o.)

Mimetikus kultúra

A mimetikus kultúra (Donald alapján) a Homo erectus kognitív univerzuma. A tudomány jelenlegi nézete szerint körülbelül kétmillió évvel ezelőtt kezdődhetett és Homo Sapiens megjelenéséig dominált. (Komenczi, 2009. 15. o.) A mimetikus kultúra embere már másként látja a világot, mint az epizodikus kultúrába zárt elődje. A mimetikus kultúrában a kultúra, átadása, a tanulási-tanítási folyamat utánzáson, testtel reprezentált modellezésen alapul, lényeges eleme a „pedagógiai interakció”. (Komenczi, 2009., 16. o.)  Ez a módszer már a közös tudás átadásának, megőrzésének megbízhatóan működő rendszere.

Komenczi Donaldot idézve írja a mimetikus kultúráról, hogy a mimetikus pedagógiai elemek az egyszerű társadalmakban napjainkig részét képezik a gyerekek oktatásának, és a tudás mimézis révén történő szisztematikus átadása integráns részét és alaprétegét képezi minden pedagógiának. (2009, 17. o.)

Mitikus kultúra

A kulturális evolúció következő lépcsője – a tudomány jelenlegi nézete szerint - a mitikus kultúra, mely vélhetően már a nyelvhasználat bizonyos elemeit is magába foglalta, és több mint egymillió éven át fennmaradt. A beszéd megjelenése lehetővé tette a kommunikáció jóval hatékonyabb formáit. A beszéd, azaz a valóság nyelvi szimbólumokkal való reprezentációja nagyon hatékony modellező és kommunikációs eszközt biztosított.

Komenczi Donaldra hivatkozva írja, hogy „a nyelv az elme értelemkereső konstrukciós törekvéseinek eszközeként jött létre” (2009. 17. o.)

Úgy gondolom, hogy a nyelvi szimbólumok használatával történő kommunikációt, a belső reprezentációk nyelvi leképezését nem alaptalanul tekintjük az emberi kultúra és a kultúra átörökítés hatékony eszközének. A beszélt nyelv a tudásátadásban alapvető jelentőségű, ideális tanulási, tanítási eszköz.  A nyelv segítségével pontosabban tudjuk kifejezni, vagy árnyaltabban tudjuk érzékeltetni gondolatainkat, érzéseinket, és minél színesebb, minél árnyaltabb kifejezésmódokat vagyunk képesek nyelvi szimbólumok, szavak segítségével közvetíteni, annál pontosabb információt szolgáltatunk érzéseinkről, vagy mentális, kognitív konstrukcióinkról. A nyelvhasználó társadalmakban a gyermek a valóságot nyelvi szimbólumok segítségével, a felnőttekkel folytatott interakciók révén ismeri meg.

Mindennapi tapasztalatainkra alapozva is megállapíthatjuk, hogy a mai napig a nyelv a legalapvetőbb, leghatékonyabb eszköze az emberek közti kapcsolattartásnak. A tanulási-tanítási folyamatban is kiemelt jelentőséggel bír. Az iskolai tanulási-tanítási környezetben, a tanítási-tanulási módszerek tárházában a leggyakrabban és legszélesebben elterjedt tudásközvetítő eszköz.  Hatékony és eredményes a koordinálást tesz lehetővé, és hatékony valamint eredményes a frontális oktatás során. Komenczi – a tanítási módszerek előadásokra vonatkozó szakirodalmaihoz hasonlóan – úgy véli, hogy a nyelv segítségével, frontális oktatás során a „jó tanárok intellektuálisan inspiráló és fejlesztő, maradandó hatást képesek így elérni”. (2009. 19. o.)

Teoretikus kultúra

Az emberi információközlés újabb dimenziója a Donald által teoretikusnak nevezett kultúra (Komenczi, 2009. 19. o) Új elemként jelent meg az írás, a szimbólumok egyfajta speciális grafikus reprezentációja. Az írás megjelenése alapvetően változtatta meg az ember kulturális környezetét, habitusát.

Az emberi memórián kívüli elemre kihelyezhetővé vált az addig csak az emlékekben létező, szóban terjedő, szóbeli kommunikáció révén átörökített kultúra. Az információknak az emberi memórián kívülre rögzíthetőségével lehetővé vált tartósan elérhetővé tételük és egy tartósabb és változatlan formában történő terjeszthetőségük.

Amíg a beszéd a személyes jelenlétet követelte meg, az írás idő- és tér-függetlenné tette a kommunikációt.

A latin mondás, mely szerint „verba volant, scripta manent”[1] annak a változásnak a lényegét ragadja meg, melyet a fonetikus írás megjelenése eredményezett a társadalmak fejlődésében. (Komenczi, 2009. 20. o.) A beszélt nyelv valamennyi társadalom közös jellemzője, az írást az emberi kultúrák 10%-a fejlesztette ki. Komenczi szerint amíg a beszéd megtanulását velünk született készségek segítik, az írás és olvasás képességének elsajátításánál csak általános tanulási képességünkre támaszkodhatunk. (2009. 20. o.)

A modern társadalmakban meghatározó szerepet töltött be az írás, egyaránt megváltoztatta a társadalmak működését és az emberek gondolkodását. Az írásbeliségnek az emberi gondolkodásra gyakorolt hatásai között lényeges, hogy a narratív gondolkodás mellett megjelent az analitikus, pragmatikus, tudományos gondolkodás.

Az írásbeliség a nyomtatás elterjedésével vált meghatározóvá, azelőtt hosszú ideig csak egy szúk, elitréteg privilégiuma volt.

A nyomtatás elterjedésének köszönhető új információs-technológia átalakította a nyugati társadalmakat.

„A tömegoktatás iskolája a „tipográfiai ember” műve, és benne a „Gutemberg galaxis” tükröződik” (Komenczi, 2009, 20. o.)

A nyomtatott könyv, mint tudásforrás segítette elő a 15-16. században oktatási rendszerünk alapszerkezetének kialakulását.

Az iskolarendszer megjelenése vonta maga után a gyermekkor újabb megvilágításba helyezését, mint külön életszakasz, és determinálta a résztvevők vagy részt nem vevők további sorsát. A modern társadalmakban a társadalmak munkamegosztása szakosodást és kvalifikációt igényel.  A szükséges tudás átadásának színtere az iskola, mely ezáltal, a mobilitás csatornájaként jelenik meg.

Az oktatásban a tudásközvetítés írásos formája által kínált lehetőségnek köszönhetően a hangsúly az explicit, deklaratív tudások átadására helyeződött.

Komenczi Pléh Csabát idézve magyarázza ezt a jelenséget, mely szerint „szervezett oktatási rendszert sokkal könnyebb az explicit, deklaratív, ha tetszik, verbális, lexikai oldalra s ezzel a metatudások világára alapozni” (Komenczi, 2009, 23.)

A hagyományos iskola struktúrája nem igényelt a tanártól erőfeszítést, intenzív kreatív felelősségteljes munkát, hiszen készre formált tananyaggal rendelkezett, és a kényelmes helyzetet biztosította a rendszerben elfoglalt helyének köszönhető tekintély.

Nem megalapozatlan a kritika, mely a hagyományos oktatási rendszert érte.

 A 19. század végén, 20. század elején megjelentek az új, alternatív pedagógiai elképzelések, úgymint a progresszív pedagógia, reformpedagógia, a cselekvés iskolája.

Az elektronikus média és hálózatok világa

A modern társadalmak és a technológiai fejlődés egy újabb szakaszba léptek, megjelentek az új, információs technológiai és elektronikus médiumok, melyről Komenczi McLuhant idézve írja, hogy alapvetően formálják át a hagyományos információs világot, és ezáltal, a társadalmat.

Azt nem tudjuk még pontosan, hogy ez az átformálás mit fog eredményezni, azt sem tudjuk igazából, hogy újra megváltozik-e a kognitív architektúránk, reprezentációink szervezési módja, vagy jelentősen változnak-e a kognitív szokásaink.

Nyitott kérdés, hogy a jelenlegi változás milyen horderejű lesz összevetve a korábbi változásokkal.

Amit bizonyossággal megállapíthatunk, az, hogy a számítástechnika nagyon gyors, dinamikus fejlődése lehetővé tette a valós világ elemeinek digitalizálását, illetve majdnem minden eleme digitálisan modellezhető.

Ma még nem tudhatjuk, hogy a mesterséges intelligencia létrehozására irányuló kutatások hová vezetnek.

A Gutemberg galaxis számára a telekommunikáció fejlődésének területe is kihívást jelent.

A gépi információfeldolgozás és a telekommunikáció integrációja elvezetett a világháló létrehozásához. A world wide web egységes rendszerré integrálja a tömegkommunikációs és informatikai rendszereket. Kialakulóban van a hálózat, mint a szerveződés és működés új rendje. (Komenczi, 2009. 27.)

A világháló a föld minden lakója számára lehetővé teszi a globális kommunikációt.

Bármikor, bárkivel, bárhol beszélhetünk. Anélkül vásárolhatunk, dolgozhatunk, intézhetjük ügyeinket, tanulhatunk, taníthatunk bárhol, hogy otthonról ki kellene mozdulnunk.

Személyes igényeinknek megfelelően kapcsolódhatunk közösségekhez, melyeknek tagjai a földön bárhol élhetnek, részt vehetünk virtuális játékokban, kutatásokban, tartalom és szoftverfejlesztésekben. Anonimitásunkat az internetes kommunikáció sajátosságának köszönhetően biztosított, tetszőleges mértékben fedhetjük fel valónkat, vagy felvehetünk szerepeket.

Az új elektronikus világ az oktatásban is érezteti hatását, nem működőképes az információk szabályozott adagolása, a „vertikális tudásátadás tradicionális rendszere” (Komenczi, 2009. 28.)

Ma még a hálózati kultúra kialakulóban, formálódó stádiumban van, nem tudjuk, hová vezet.

Azt tapasztaljuk, hogy a gyorsan változó hálózati társadalom, az új és folyamatosan változó információs és kommunikációs eszközök a korábbitól eltérő kognitív és szociális képességrendszert igényelnek.

Felhasznált irodalom:

Atkinson&Hilgard (2005): Pszichológia. Osiris, Budapest.

Komenczi Bertalan (2009): Elektronikus tanulási környezetek, Gondolat Kiadó, Budapest

---

[1] A szó elszáll az írás megmarad

A világ, ahogyan látom

http://szakacseniko.wordpress.com/

Ergonómia az eLearning környezetben

A Távoktatás és eLearning kurzuskoz kapcsolódó utolsó előadás - Jókai Erika "eLearning tartalmak és oktatási környezetek ergonómiája" - után azt a feladatot kaptuk, hogy adjunk választ a következő két kérdésre:

1.) Ön szerint melyek az elektronikus tanulási környezetet jellemző legfontosabb használhatósági/ergonómiai tulajdonságok?

2.) Kell-e különbséget tennünk e tulajdonságok fontosságát illetően aszerint, hogy milyen elektronikus tanulási környezetre értelmezzük ezeket a tulajdonságokat? (kontakt/online eszközökkel támogatott kontakt/blended learning/távoktatás)

Mielőtt a kérdésekre válaszolnék lényegesnek találom az ergonómiával kapcsolatos történeti áttekintést, az ergonómia definícióját és szemléletmódját pár mondat erejéig bemutatni.

Az ergonómia kifejezés két görög szónak az ötvözete:

az ergos = munka és

a nomos = törvények

Az ergonómia meghatározása a munka és a törvények:

az  ergos (munka) + nomos (törvények) = ergonómia

Az ergonómia = ember és gép, illetve ember és környezetének kapcsolatával foglalkozó, eredetileg műszaki tudomány. A II. világháborút követő időkben az emberi munkavégzés törvényszerűségeivel foglalkozó tudományt  jelentett, ma már nagyon széles területet fed le, ami nem korlátozódik a munka világára.

Történetét tekintve:

1. Az ergonómia születése: A „fogantyúk és skálák” ergonómiája (1945-60)

2. Az ergonómia ipari alkalmazása, „rendszer-ergonómia” (60-as évek)

3. Ergonómia a munka világán kívül, termék-ergonómia (70-es évek)

4. Biztonság és ergonómia, számítógép és ergonómia, kognitív ergonómia és szoftver ergonómia (80-as évek)

Szoftverergonómia a 80-as évektől kezdődően jelent meg.

Az ergonómiá angol nyelvű szinonimája a “human factors”

Sanders és McCormick (1993) szerint a "human factors" (ergonómia)

“feltárja és alkalmazza mindazokat az ismereteket az emberi viselkedésről, képességekről, korlátokról és más emberi jellemzőkről, amelyeket figyelembe kell venni az eszközök, a gépek, a rendszerek, a munkafeladat, a munkakör és a környezet tervezése során, mint a hatékony működés, valamint a biztonságos és kényelmes emberi használat (alkalmazás) feltételeit.” (Izsó - Antalovics, 2000, 5.)

Az ergonómia tudományterületei az anatómia, biomechanika, antropometria, fiziológia, pszichológia.

Az ergonómia elméleteket, elveket, adatokat és módszereket alkalmaz a tervezés folyamán abból a célból, hogy optimalizálja az emberi jó közérzetet és a rendszer teljesítőképességét.

Három fő optimalizációs célja

• Biztonság

• Hatékonyság

• Komfort

Az ergonómia értelmezése széles, „ember-központú műszaki kialakítás”, az "ember-gép (eszköz) - környezet” rendszer fejlesztésének tudománya, nem korlátozódik a munkatevékenységre. Interdiszciplonáris tudomány és gyakorlat.

Napjainkban egyre több időt töltünk számítógép előtt ülve, ezáltal egyre nagyobb a jelentősége a szoftverek  ergonómiájának és a számítógép ergonómiájának.

Az elektronikus tanulás egyre szélesebb körű elterjedésének következtében, andragógiai szempontból az elektronikus tanulási környezetek ergonómiájának ismerete kiemelt jelentőséggel bír.

Az elektronikus tanulási környezetet jellemző legfontosabb  használhatósági/ergonómiai tulajdonságok

Úgy gondolom, hogy az elektronikus tanulási környezetben is - mint úgy általában a tanulás, vagy a munka során eredményességre, hatékonyságra törekszünk.

Jókai Erika előadása alapján, a 4H jelenti a tartalmak minőségi tényezőit, melyek a:

- Használhatóság

- Hatékonyság

- Hatásosság

- Hozzáférhetőség

Ergonómiai szempontból egy elektronikus tananyag kapcsán a 4H-t a következőképpen kell értelmezni:

Használhatóság a szoftver-ergonómiai megfelelősége, a tanulási folyamatnak való megfelelőség.Hatékonyságról akkor beszélünk, ha a tananyag irányítja, elősegíti a tanulási folyamatot és információáramlást, instrukciókat, visszajelzéseket tartalmaz, egyszerűség és átláthatóság jellemzi.Hatásos egy elektronikus tananyag, ha megfelel a tanulási céloknak, jellemzői a határidők, ütemezés, tudás mélysége, alkalmazhatósága.Hozzáférhetőség szintén fontos jellemzője az elektronikus tananyagnak, mellyel szemben elvárás, az egyenlő esély biztosítása és az akadálymentesség.

Akkor jó egy elektronikus tananyag, ha kielégíti a tanulási tevékenység minőségi tényezőit (3M), melyek

-  Meaningful azaz érthető. Megértik-e, amit tanultak? Abban az esetben igen, ha érthető a tartalom.

- Memorable azaz emlékezetes. Emlékezni fognak-e a tanultakra? Abban az esetben igen, ha az emlékezetes.

- Motivational azaz motiváló. Motiváltak-e benne, használni fogják-e a tanultakat?

Jókai Erika a tanulási környezetek minőségi szempontjaiként a következő szempontokat emeli ki:

- ergonómiai minőség

- tanulási folyamat (önszabályozó, irányított, részben irányított)

- egyéni és csoportos tevékenységek aránya

- kommunikációs eszközök használata

- interaktivitás mértéke

- tartalmi elemek sokfélesége, minősége

- feladatok vázlatossága, egyedisége

- személyre szabható, adaptív elemek

- offline tanulási környezettel való kapcsolat

A tananyaggal szembeni követelmények, illetve a 3M feltételei:

-         átlátható, hatékony felhasználói felület

-         felhasználó kognitív és érzelmi bevonása

-         megfelelő tanulási folyamat szervezése, tartalom vagy irányítás biztosítása

Úgy vélem, a felhasználók, tanulók különböző tanulási szokásokkal, különböző perceptív és kognitív képességekkel rendelkeznek. A tanulási folyamatnak, a tanulás támogatásának fontos eleme a differenciálás. Ugyanakkor minden tanulónak, minden egyénnek nem lehet külön elearning tananyagot fejleszteni, egyedi elearning környezetet kialakítani, ezért már eleve úgy kell átgondolni, megtervezni, fejleszteni, kialakítani, hogy az mindenki számára biztosítsa a saját tanulási szokásoknak, képességeknek megfelelő tanulási lehetőséget.

Fontos kritérium, és a legfontosabb ergonómiai szempont, a használhatóság.

Az elektronikus tanulási környezet, vagy egy elektronikus tananyag - megítélésem szerint - akkor használható, ha felhasználóbarát, illetve ergonómikus. Szerintem a használhatóság szempontjából lényeges, hogy a környezet, a tananyag legyen jól átgondolt, jól strukturált,  jól kialakított, minden elvárásnak, igénynek megfelelő, lehetőséget nyújt az egyéni tanulási utak kialakítására, tartalmaz ellenőrzési pontokat, visszacsatolási lehetőségeket, jól támogat a tanulási cél elérésében.

Legyen jól definiálva a tanulási cél, honnan, hová lehet eljutni a tananyag elsajátítása során, beleértve az egymásra épülést, legyen átláthatóan szerkesztett,

Fontos kritérium az olvashatóság, ami meg kell feleljen a különböző felhasználói igényeknek. Ez tartalmazza a megfelelő tipográfiai szerkesztést, a tagoltságot, a színkombinációkat, a betűméretet, a nagyíthatóságot.

Lényeges, a hivatkozások logikus felépítése, a lehetőség különböző utak választására, Könnyen lehessen eligazodni, kevés kattintással lehessen egyik pontról a másikra jutni, és fontosnak találom, hogy naplózza a tevékenységet, a bejárt tartalmakat. Fontos, hogy tartalmazzon instrukciókat, ellenőrzési, visszacsatolási lehetőségeket

Abban az esetben használható hatékonyan és hatásosan az elektronikus tananyag, ha a felhasználó tudja, hogy egy fejezet elolvasása után milyen tudásanyagot kell elsajátítania, ez a tudásanyag mire szolgál, milyen feladatokat tartalmaz, milyen feladatokat kell elvégeznie, mindezt mennyi idő alatt, milyen ütemezésben tudja megvalósítani, van-e, és ha igen, milyen más forrásokra van szüksége a tananyag elsajátításához, a tanulása során figyelmezteti a rendszer a teendőre.

Fontos kritériuma a jó elektronikus tananyagnak a hozzáférhetőség, ami egyenlő esélyű hozzáférést jelent, technológiai szempontokat, eszközöket is magába foglalva.

Hozzáférés szempontjából lényeges a szabványos formátum (SCORM, CSS, XHTM) Szerkezetét tekintve, fontos  a modularitás, az egyéni igényekhez adoptálhatóság. Fontos szempont a Design for All, azaz a speciális igényű felhasználók számára kialakított megoldások minden felhasználó számára kényelmesek, jól használhatók legyenek.

Vizuális szempontból szerintem fontos, hogy a kiegészítő elemek ne tereljék el a figyelmet. Ilyen elemek a háttér, a túl színes megjelenés, az animációk, a túldíszítettség. Ne legyen benne redundáns és alternatív információközlés.

Végezetül, hogy kell-e különbséget tennünk e tulajdonságok fontosságát illetően aszerint, hogy milyen elektronikus tanulási környezetre értelmezzük ezeket a tulajdonságokat? (kontakt/online eszközökkel támogatott kontakt/blended learning/távoktatás)

Úgy gondolom, nem lehet egyértelmű választ adni, hiszen az oktatási környezetek közötti eltérésekből adódóan különbség van abban is, hogy mennyire jelenik meg vagy mekkora a fontossága az elektronikus tanulási környezetnek.

Úgy gondolom, ha már alkalmazzuk az elektronikus tanulási környezetet, akkor nem szerencsés fontossági sorrendet állítani, hiszen akkor beszélhetünk jó elektronikus tanulási környezetről, ha rendelkezik az összes olyan tulajdonsággal, amely elvárható, vagy követelménye a használhatóságnak. Azért sem találom szerencsésnek a fontossági sorrend meghatározását, mert különbözőek vagyunk, különböző tanulási szokásokkal, elvárásokkal.
Ha mégis fontossági sorrendet állítanánk, akkor a következő szempontokat venném figyelembe:
- mennyire van magára hagyva a tanuló a tanulási környezettel
- mennyire függ a tanulási/tanítási környezettől a tanulás eredményessége, hatékonysága
- mennyi időt kell töltenie a tanulónak az elektronikus tanulási környezetben

Kontakt oktatási környezetben a szereplők egy időben és térben, vannak jelen. A technikai eszközök szerepe a támogatás, a hatékonyabbá, hatásosabbá tétel. A jellemzően használt technikai eszközök a digitális tananyag, mobil, táblagép.  A tartalom és a kommunikáció egy konkrét, zárt térhez és tartalomhoz köthető. Úgy vélem, ebben az esetben nem beszélhetünk elektronikus tanulási környezetről.
Ha valamiért, például szorgalmi feladatként, vagy a látókör bővítése érdekében a tanulók mégis találkoznak az elektronikus környezettel, akkor az elektronikus tanulási környezetnek ebben az esetben is teljességgel meg kell felelnie a minőségi követelményeknek.
Kontakt oktatási környezetben ha a tanuló találkozik az elektronikus tanulási környezettel, az így szerzett, a környezettel kapcsolatos tapasztalatok befolyásolni fogják a jövőbeli  hozzáállását, attitűdjét.

Online eszközökkel támogatott kontakt környezetben oktatási tevékenység során továbbra is jelenléten alapuló, osztálytermi oktatásról beszélünk.  A szereplők egy időben, nagy valószínűséggel egy térben vannak, de már online eszközöket használnak. Jellemzi az interaktivitás, hálózatra is csatlakoznak. Megnyílik a zárt tér. Megjelennek a fejlesztő játékok,  a kooperáció, az online kommunikáció, az online ismeretszerzés. Itt sincs a tanuló az elektronikus tanulási környezetre utalva.  Abban az esetben, ha mégis használja, lényeges, hogy használható elektronikus környezettel találkozzon.

Blended learning, azaz kevert oktatási környezetben, mely jelenléti (néha online) plusz egyéni, vagy csoportos online, vagy virtuális környezetben való tevékenység (pl. blogbejegyzések) során gyakran tanul elektronikus oktatási környezetben a tanuló. A környezet használhatóságától függ, hogy mennyire lesz nehéz a tanulás. A használhatóság elengedhetetlen a hatékony tanuláshoz. Az ezen belüli sorrend egyén függő. Ha valamit mégis ki kellene emelni, az a hozzáférhetőség, mert anélkül nem beszélhetünk használatról.

A távoktatás túlnyomórészt online vagy virtuális környezetben folyó tevékenység.
Egyéni tevékenység - és/vagy tartalomközpontú tanulás (feladatmegoldás, tesztírás, feladatfeltöltés és online tanulás). Itt a fontossági sorrend szintén egyén függő, de nagyon megnő a jelentősége az összes elektronikus tanulási környezettel szembeni elvárásnak, követelménynek. Ebben a környezetben a tanuló és a tanulás önszabályozó,

a tanulási időt befolyásolja az ergonómiai minőség, fontos megtalálni az optimális arányt az egyéni és csoportos tevékenységek között, lényeges a  kommunikációs eszközök használata, az interaktivitás. Fontos a tartalmi elemek sokfélesége, minősége, a feladatok vázlatossága, egyedisége és akkor jó az elektronikus tanulási környezet, ha személyre szabható.

Az offline tanulási környezettel való kapcsolatnak is van jelentősége, hiszen távoktatási környezetben történő tanulás során is lehetek személyes részvétellel zajló konzultációk.

Felhasznált irodalom / források:

IZSÓ LAJOS - ANTALOVITS MIKLÓS: Bevezetés az információ-ergonómiába. Emberi tényezők az információs technológiák fejlesztésében, bevezetésében és alkalmazásában. Egyetemi jegyzet. BME, 2000.
Ergonómia és Pszichológia Tanszék, 1997.
http://www.erg.bme.hu/


Órai anyag (2012. 05. 17.) ELTE PPK Andragógia MA, II. évfolyam, Jókai Erika előadása:
E-learning tartalmak és oktatási környezetek ergonómiája
URL: http://www.ustream.tv/recorded/22644254

Távoktatás vagy konnektivizmus

A távoktatás és eLearning kurzus keretében, azt a feladatot kaptuk, hogy oktatási 
menedzserként bemutassuk a távoktatási kurzus és a konnektivista kurzus közötti különbségeket, és ez alapján dönt a cég arról, hogy melyik képzési formát válassza.
Valamelyiket biztosan választani fogja. A két képzési formában az összehasonlítást az oktatási folyamatban jellemző motiválás, aktivizálás és megerősítés hármas egysége, illetve a folyamatra jellemző tevékenységelemek, feladatrendszerek alapján,, ezek bemutatásával kell elvégezni.


A csoportmunkában Bodó Péter, Csuvár Fruzsina, Fülöp Viktória, Szakács Enikő, Szayka Xénia dolgoztunk együtt.


A két képzési forma bemutatása során alapul vettük a szakirodalmat,  tanáraink előadásait és saját tapasztalatainkat.
Mindkét képzési formában vannak saját tapasztalataink, és mindkét képzési formát bátran, jó szívvel, lelkesedéssel ajánljuk céges képzéshez is. 
Igyekeztünk tárgyilagosan vonni párhuzamot a távoktatás és a konnektivista képzés között.
A két képzési forma összehasonlítását a prezentációval mutatjuk be.

https://docs.google.com/presentation/d/1FuAcHvTfUksjklMu9plqVnUmKCSviOYcBbsFE0-Ilkc/edit#slide=id.p


A prezentációt még kiegészíteném néhány gondolattal, mely a céges képzéssel kapcsolatos, és segíthet a szerencsés választásban.


Fölmerül kérdésként, hogy:
- mennyi időt,
- mennyi pénzt szánnak a képzésre,
- hány résztvevőnek szervezik,
- munkaidőben szeretnék megvalósítani a képzést, vagy munkaidőn kívül,
- milyen szakterületre vonatkozik,
- milyen képzettségük, végzettségük van a képzés résztvevőinek,
- a résztvevők csoportmunkában, vagy egyénileg dolgoznak
- a képzésben heterogén vagy homogén csoport vesz részt
- külső irányítókat, tutorokat, facilitátorokat kívánnak bevonni, vagy a cég szakemberei vállalnák ezeket a feladatokat


Ezeknek a kérdéseknek a körüljárását követően lehet eldönteni, hogy távoktatási vagy konnektivista képzés lenne optimális.


Napjainkban, általában a képzések, beleértve a céges képzések területén még nem ismert és nem szokásos a konnektivista képzési forma, de ha egy szervezetnek fontos a csoportban rejlő erő, a szervezeti tudás, a brainstorming akkor érdemes elgondolkodnia egy konnektivista kurzus megszervezésén.
Hihetetlen motiváló ereje van, felszabadítja a kreativitást és erős tudásbázissal rendelkező csapatot épít.

A tanulói szerep és tanulási stratégiák távoktatási környezetben

Távoktatás és eLearning kurzusunk egyik témája a
Tanulói szerep és tanulási stratégiák a távoktatási környezetben.

Andragógusként bennem fölmerül azt a kérdés, hogy hogyan is láthatja egy laikus, milyen képzettársításokat szülnek a következő kifejezések:

távoktatás eLearning tanulói szerep tanulási stratégiák.

Úgy vélem, ha valakiben megfogalmazódik az igény és eljut addig a pontig, hogy tanulni szeretne, már eleve nyitott, feltehetően befogadó a módszerek iránt is, vélhetően úgy gondolja, hogy a javasolt tanulási/tanítási módszerhez értenek az oktatás szervezői, tehát bizakodva, kíváncsisággal kezd hozzá távoktatási környezetben, vagy eLearning rendszerben tanulni.

Felnőttkorban talán problémát a tanulói szereppel való azonosulás okozhat, és a felhalmozott tanulási tapasztalatok.


Pozitív tapasztalatok esetén - rendelkezik már egy jól bevált tanulási módszerrel, melyről megalapozottan hiszi, hogy működik,

Negatív tapasztalatok estén, marad a bizakodás vagy szkepticizmus. Úgy vélem, bármilyen tapasztalatról is legyen szó, a távoktatási vagy eLearning környezetben történő tanulás során mindezt újra kell értelmezni.

Csoportunk azt a feladatot kapta, hogy állítsunk össze kis csoportokban egy tanulásmódszertani segédletet.

A csoportmunkában öten vettünk részt : Bodó Péter, Csuvár Fruzsina, Fülöp Viktória, Szakács Enikő, Szayka Xenia.

A tanulói szerep és tanulási stratégiák távoktatási környezetben témakörhöz kapcsolódóan a hat altéma közül választhattunk, melyek a következőek:

1. a tanulásmódszertani segédlet célja, szükségessége, felépítése
2. hogyan kezdjek hozzá a tanuláshoz feltételek a kurzus sikeres teljesítéséhez
3. a tanulás ütemezése
4. technikai segédlet
5. kommunikációs lehetőségek
6. tanulási módszerek, technikák, szokások

Ezek közül csoportunk az első témát választotta: a tanulásmódszertani segédlet célja, szükségessége, felépítése.

Meglátásaik:

Tanulásmódszertani segédlet célja, szükségessége, felépítése

Első gondolatként, a tanulásmódszertani segédlet célját szeretnénk megfogalmazni:

A tanulásmódszertani segédlet célja, hogy a hagyományos környezetben egyébként jól teljesítő tanulót segítse hozzá a hatékony és eredményes tanuláshoz távoktatási környezetben is. Ma már egyre nagyobb számban jelennek kiváló minőségű tanulást támogató  és fejlesztő módszerek nem csak hagyományos környezetben, de online formában is. Különböző távoktatási tréningek lehetővé teszik a korábban már megszokottá vált unalmas és sablonos tanulási szokásokat. A tanulásmódszertan segédlet további célja, hogy a tanulók ismerjék meg tanulási szokásaikat, képességeiket és azt követően a szükségleteiknek megfelelően alakítsák ki új tanulási szokásaikat, amelyekkel képességeik is fejlődhetnek. A segédlet által sajátítsák el, gyakorolják és fejlesszék tovább tanulási technikájukat.

A tanulási folyamat egy egész életet végigkísérő folyamat, melynek körülményei és környezete gyakran változik az életünk során. A tanulás nem formális keretek között kezdődik onnantól, hogy tudatosan kezdjük szemlélni a világot, majd nagymértékben a formális keretek közé szorul az óvodában és az iskolában. Mikor eljutunk odáig, hogy távoktatási környezetben tanuljunk, addigra már jó néhány év különböző tanulási környezetben szerzett tapasztalattal rendelkezünk. Tipikusan - óvoda, elemi iskola, középiskola, főiskola, vagy egyetem, tanfolyamok, posztgraduális képzések - hagyományos környezetben tanultunk, nagyrészt jelenléten alapuló és frontális oktatási módszerekkel. Ha már eljutottunk a főiskoláig, egyetemig, feltételezhető, hogy rendelkezünk bevált tanulási szokásokkal, és ha távoktatásban folytatjuk tanulmányainkat, azt is látnunk kell, hogy a jól bevált szokásaink nem, vagy nem elég hatékonyak.

A hagyományos tanulási környezetben pontosan körülhatárolt a tananyag, a követelmény és az információk forrása.

Tudom, illetve megkeresem, hogy melyik szakirodalomhoz melyik könyvtárban jutok hozzá, és ha már a szakirodalom birtokában vagyok, vizualizálható, azaz  vizuálisan pontosan felmérhető a terjedelem, és a tartalomjegyzéket átolvasva, jószerivel a tartalom is.

A hagyományos tanulás során, a tanulásmódszertani tanácsok, azaz esetleg kialakult szokások, azok a körülmények, melyekre oda kell figyelni a távoktatási környezetben történő tanulás során is jelentőséggel bírnak, csak a hangsúlyok helyeződnek át.

A tanulás legfontosabb külső körülményei:

• rend
• csend
• fény
• munkahely
• testhelyzet.

A tanuláshoz szükséges belső feltételek:

• A fizikai állapot karbantartása
• A lelki harmónia megteremtése
• Stresszkezelés, időbeosztás - távoktatási környezetben, például egy konnektivista kurzusnál is kifejezetten fontos a rengeteg információ szűrése, csoportosítása annak érdekében, hogy ezek kezelése ne legyen a stressz forrása.

A tanuláshoz szükséges kognitív képességek

• olvasás
• figyelem
• emlékezet, memória
• beszéd
• gondolkodási képességek
• (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy az eszközök, a környezet mit sem érnek, ha a tanuló nem képes figyelni, nem érdeklődő, nem alakít ki belső kapcsolatokat. Igen fontos tényező a tanulás esetében tehát az érdeklődés, figyelem, asszociativitás, vagyis képzettársítás, analízis és szintézis, vagyis elemző és összetev őképesség, kategorizálás képessége, strukturálás képessége, adaptivitás, és nem utolsó sorban, nem árt, ha némi kreativitással is rendelkezik a tanuló.)

A hangsúlyok áthelyeződése kívánja meg, azaz indokolja a tanulásmódszertani segédlet elkészítését, illetve annak szükségességét. A felnőttek különbözőek és eltérő tudáskészlettel, tapasztalattal rendelkeznek. Abban is eltérnek, ahogyan tanulnak, ezért célszerű a tanulásmódszertani segédletet alkalmazni. Mindenki számára hasznos lehet, ha ismeri az egyes tanulási stílusokat, mivel ezek nagymértékben hozzájárulnak a tanulás hatékony és sikeres felfedezésében.

Gondolunk itt arra, hogy távoktatási környezetben történő tanulás során - ha a távoktatási tananyag eLearning környezetben sajátítható él - alapvetően számítógép segítségével tanulunk. A számítógéphasználat során kialakult szokásaink közé tartozik, hogy zenét hallgatunk, megnézzük az emailjainkat, váltunk pár mondatot ismerőseinkkel skype-on, msn-en,  vagy a facebook-on. Ez mind zavaró körülmény, csökkenti a hatékonyságot és növeli a látszólag tanulásra fordított időt, azáltal, hogy a kognitív képességek közül a figyelmet sokszor nagymértékben elvonja. Szükséges erre felhívni a tanuló figyelmét, egyébként azzal szembesül, hogy nagyon hosszú időt töltött a tananyag mellett ülve, de nem volt eredményes.

Szükséges arra is felhívni a figyelmet, hogy a nem lineáris szövegek olvasásakor próbálja vizualizálni a bejárt utat, készítsen egy gondolati térképet, egyébként elveszik a tartalomban, hiszen a nyomtatott tananyag, szakirodalom esetében tudom, hogy valamely gondolat, lényeges információ az x. oldalon található, vagy n-z közötti intervallumban, míg a hypertext szövegek esetén nem oldalt, hanem hivatkozást és elérési utat kell megjegyeznünk.

Emlékezetünk is másként működik, hiszen az információ elérésének a helyét próbáljuk megjegyezni, vagy a hozzáférést segítő kulcsszavakat, esetleg vizuálisan, képekhez, fotókhoz kötjük a keresendő információt.

A tanulásmódszertani segédlet segítheti a hatékony tanulást, a módszerek, a tanulói szükségletek (motiváció, igény) és meglévő tudás, valamint a rendelkezésre álló eszközök és alkalmazások ismeretében.

A hatékony tanulást elősegíti a belső (személyes) motiváció, melynek kialakulása azon múlik, hogy képesek vagyunk-e befolyásolni önmagunkat. Ha valaki találékony vagy ötletgazdag, segítheti őt a tanulásban, elsajátítani az új információkat, és ezeket beépíteni a már meglévő ismeretek  közé. Fontos momentum lehet a pozitív énkép és az egészségesen pozitív önértékelés, ugyanis, ha valaki a kudarcát a gyenge képességeivel vagy a rossz tulajdonságaival magyarázza, az kimondottan gátolja az illetőt a jobb teljesítmény elérésében (azonban a túlzott önbizalommal sem érünk el nagyobb hatékonyságot). Ellenben, ha a tanuló törekszik a pozitív önértékelésre, jobb teljesítményt érhet el szintén, és ha a feladat nehézségével magyarázza a kudarcot, még ösztönzőleg is hathat jövőbeni teljesítményére. A hatékony tanulást segíti elő a rugalmasság is, amikor a tanuló képes alkalmazkodni az adott vagy kialakult tanulási helyzetekhez, vagyis a megszokott megoldás helyett több új lehetséges megoldás keresésének az igénye.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a felnőtt tanulók számára pozitív irányú változásokat eredményez a távoktatási környezetben való részvétel. A tanuláshoz való viszonyuk tudatosabbá, hatékonyabbá válik, egyéni képességeik további fejlesztéséhez támpontokat kapnak.

Mit nevezünk tanítási módszernek? Az oktató és a tanuló célirányos, tervszerű tevékenységei, elvárásai, melyek a tudás elsajátítása által képességeket fejlesztenek, közösséget építenek ezáltal műveltséget alakítanak ki és magatartásformát változtatnak meg. Minden tanítási-tanulási módszer arra szolgál, hogy egy bizonyos célt a lehető leghatékonyabban, legteljesebben és hosszútávon valósuljon meg. A tanulásmódszertani útmutatók előírják, illetve tartalmazzák a használandó eljárásokat, azok rendjét és eszközrendszerét. Az útmutató a „kész” módszereket mutatja meg, valamint azt is, hogy melyik módszer vezet a leghatékonyabb és legteljesebb eredményre. Bár a tanítási módszerek meglehetősen személytelenek, ezért a gyakorlat azt mutatja, hogy tanítani is, tanulni is legjobban a magunk módján tudunk.

Miyenek legyenek a hatékony tanítási eszközök? Egyszerűbb a módszereket az eszközökhöz alkalmazni, mint fordítva. Az eszköz a tanítási tanulási folyamat nehezebben előállítható tényezői. Mind tudjuk a tanulás célja bizonyos ismeretek, kézségek és képességek elsajátítása, valamint fejlesztése. A tanítás célja, hogy a tanuló csoport és egyes tanulók megfelelően eredményesen tanuljanak, fejlődjenek.

A tanulásmódszertani útmutató felépítése szintén nagy jelentőséggel bír.

A távoktatásban, illetve távoktatásban, de eLearning környezetben tanuló egyénnek kulcskompetenciaként kell, hogy megjelenjen az önirányítási, önszervezési készsége, képessége, a tananyag, az információ menedzselési képessége, az önellenőrzés és önértékelésre vonatkozó képessége, valamint saját motiváltságát is fenn kell tartani. Saját tanulásunk megszervezése, irányítása tehát jelentős szerepet kap ebben a tanulási környezetben. A tanulásmódszertani segédletnek mindenképpen segítenie kell a tanulót abban, hogy a tanulás az említett tényezők révén hatékony legyen.

Tanulásmódszertani útmutató felépítésénél a következő szempontokat kell figyelembe venni:

1. Honnan indul és hová érkezik a tanuló a tanulási folyamat során.
2. A tanuló ismerje, legyen tisztában eddigi, saját tanulási szokásaival.
3. Szükséges a cél meghatározása.
4. Szükséges bemutatni, megismertetni a tanulási környezetet, melynek kialakításánál már eleve célszerű figyelembe venni a részt vevő tanuló által ismert és használt IKT eszközöket, alkalmazásokat
1. a környezet bemutatása
2. az ellenőrzési pontok helyének meghatározása
3. mire kell odafigyelni
4. hogyan, milyen rendszerességgel, és kivel/kikkel lehet kommunikálni
5. Szükséges felhívni a tanuló figyelmét az optimális tanulási körülmények megteremtésére
1. csend
2. munkahely
3. figyelem
4. emlékezet
5. olvasás és szövegértés
6. stresszkezelés
7. külső és belső harmónia, lelki felkészülés a tanulásra
6. Föl kell hívni a tanuló figyelmét továbbá arra is, hogy a hagyományos környezetben bevált tanulási szokásai elképzelhető, hogy az eLearning környezetben nem, vagy nem elég hatékonyak.

Összeállítottunk egy rövid bemutatót az áttekinthetőség érdekében

https://docs.google.com/presentation/d/1gM3pUab9-ZA44MF7icwJUBzZiTi10UtzADTzWc1ZJ0Q/edit#slide=id.p

Saját meglátásként még szeretném hozzáfűzni, hogy távoktatási vagy eLearning környezetben nagyon fontosnak találom, a tananyag áttekinthetőségét, logikai felépítését és hogy pontosan legyenek tájékoztatva a résztvevők, apró, jelentéktelennek tűnő részletkérdésekben is. Álljon rendelkezésre már előre megtervezett interaktív segítség.
A mi kurzusunk vonatkozásában - három különböző módszerrel tanulunk. Egy csoport a hagyományos módszerekkel, valamint két csoport az új tanulási utakat választva, kísérleti jelleggel, egy konnektivista módszerekkel tanuló csoport, és egy virtuális távoktatás módszerével tanuló csoport.
A három csoportnak különböző tanulásmódszertani segédletre lenne szüksége, ezzel együtt van néhány olyan tényező,  amely mindhárom csoport számára egyaránt releváns útmutatás, ebből az egyik, a folyamatos tanulás.
A hagyományos módszerrel tanuló csoportnál amire oda kell figyelni, azok a hagyományosan ismert külső körülmények, belső feltételek és kognitív képességek, azaz a rend, a csend, a fény, a munkahely, a testhelyzet, a fizikai állapot, a lelki harmónia, a stresszkezelés, időbeosztás, az olvasás, a figyelem, az emlékezet, a memória, a beszéd, a gondolkodási képességek.
Virtuális távoktatási és konnektivista környezetben tanuló csoportok esetében mindez kiegészül az információk kezelésének ismeretével, fontos, hogy tanuljon szűrni és lássa meg, ismerje fel a lényeges információkat. Nagyon lényeges a biztos eszközhasználat, ami egy előzetes tanulási folyamat eredménye. Ezzel ki tud küszöbölni egy jelentős stresszforrást..
A virtuális környezetben külön meg kell tanulni a virtuális tér használatát, szokásait, lehetőségeit. Meg kell tanulni nem elveszni a lehetőségekben, a térben és időben. Ezt részvétellel, nyitottsággal tehát gyakorlással lehet elsajátítani.
A konnektivista környezetben a csoportdinamikát, a tanulótársak lendületének és motiváló hatásának előnyeit és hátrányait kell megtanulni a helyén kezelni.Ez is önmagában már egy tanulási folyamat. Ha ezek megvalósulnak, úgy vélem, a tanulás nagyon eredményes és hatékony lesz.