„A dolgok sűrűjében” (Nicholas A. Christakis – James H. Fowler hálózatelméletének felhasználásával)
A kapcsolatok, kapcsolatrendszerek jelentősége vitathatatlan. Több szakember is foglalkozott ezzel a témakörrel. A kapcsolatok, a környezet jelentősége visszavezethető a humán kognitív architektúra fejlődésének kezdeteihez, sok millió éves távlatban, melyről Komenczi azt írja, hogy a genetikai átadás mellett már az élet kezdeti formáinál megjelent az egyéni tanulás lehetősége. A tanulás a környezethez való alkalmazkodás gyors és hatékony módja, mely szükséges ahhoz, hogy az egyén a környezetének megfelelő viselkedéseket elsajátítsa, ami a túlélés feltételét jelenti és szerinte „az emberi elme kifejlődésének, a tanulás és tanítás változatos formái kialakulásának története nem más, mint az a folyamatsor, amelynek során a személyes tudás – birtoklója számára – szabadon hozzáférhetővé, módosíthatóvá és a társaknak átadhatóvá vált”. Ez a kulturális átadás a feltétele a kulturális evolúciónak. (2009, 12-13. o.)
Bourdieu tőkeelmélete, a tőkefajták szétválasztása, konvertálhatósága pedagógiai, andragógiai és szociológiai szempontból is alapvető jelentőségű nézeteket tartalmaz a tőkefajták, azok konvertálhatósága és konverziójuk révén életünkre, azaz boldogulásunkra, érvényesülésünkre, gyakorolt hatására vonatkozóan. A tőkekonverziók folyamatában az interiorizált és (vagy) tárgyiasult tőke mellett, melyek bár gazdasági tőkévé konvertálhatóak, kiemelkedő a jelentősége a társadalmi tőkének, hiszen e nélkül, sokkal nehezebb a másik két tőkefajtát érvényesíteni, ezáltal érvényesülni. Ez egy ördögi kört von maga után.
Kapcsolataink, melyek közül a családot születésünkkor, mint legszorosabb társadalmi kapcsolat, melyet nem magunk választunk, kapjuk. A család alakítja korai szocializációnkat, és önmaga valamint kapcsolatrendszere révén nagymértékben determinálja a későbbiekben kialakuló kapcsolatrendszerünket.
Kapcsolatrendszerünket több szempont figyelembevételével alakítjuk ki, de van néhány alapszabály, amiről, ha tudatosan nem is fogalmazódik meg az emberek nagy többségében, érvényesülnek. Nem véletlen az a latin mondás, miszerint similis simili gaudet (Hasonló a hasonlónak örül), mint ahogyan alapja van a magyar közmondásnak is, hogy madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg, vagy az ellenségem ellensége a barátom, egységben az erő, és még lehetne folytatni a sort.
A munkapszichológiában, szervezetpszichológiában külön fejezetet szánnak a csapatépítés jelentőségének, és a szervezetek már régen rájöttek arra, hogy a csoport tudása több mint a csoportokat alkotó egyének egyenkénti tudása összeadva.
A kapcsolatrendszer kapcsolati hálót alkot
Nicholas A. Christakis – James H. Fowler arra is felhívják figyelmünket, hogy a jó és a rossz dolgok is hálózatban terjednek. Például, hogy nemcsak a szolidaritást kifejező bosszúvágy és erőszak mint ősrégi viselkedési, összetartozást szimbolizáló elemek, hanem egy gyilkosság is láncreakciót indíthat el. Az agresszív cselekedetek egy meghatározott pontból indulnak és rövid időn belül, mindenki verekszik mindenkivel. Az erkölcs inkább csoportszintű kategória. Az erőszak általában nyilvánosság előtt zajlik, és láncreakciót vált ki.
De szerencsére a kapcsolathálók segíteni akarókat is tartalmaznak és a pozitív, vagy altruista cselekedetek ugyanúgy pozitív, altruista cselekedeteket vonnak maguk után, ahogyan az erőszakos erőszakosat vagy az elítélendőt.
Azt tudjuk, hogy a csoport hatékonyabb az egyénnél, de a hatékonysághoz szervezettség is szükséges. Az emberek meghatározott szerkezetű csoportokban olyan dolgokra is képesek, melyekre egyedül az egyén nem lenne képes. Nicholas A. Christakis – James H. Fowler szerint ahhoz, hogy megértsük a bizonyos szerkezetű csoportok működését, a csoportokban rejlő erőt, tisztában kell lennünk a hálózatelmélet alapkérdéseivel. (2010, 19-24.)
Úgy vélik, tisztáznunk kell, hogy mi a csoport, és hogy milyen szerkezetűek a szerveződési formák.
Amikor csoportról, az emberek egy csoportjáról beszélünk, akkor valamilyen tulajdonság alapján határozzuk meg a csoportot, például nők, vagy ugyanúgy az emberek bizonyos halmazát jelenti, ha azt mondjuk, hogy azok ott a posta előtt. A kapcsolati hálók másként definiálhatók. Szintén egyének összességét jelenti, de van köztük valamilyen kapcsolódási pont, meghatározott kapcsolatokat tartalmaz a csoport tagjai között. Ezek a kapcsolatok, és a kapcsolatok meghatározott rendszere gyakran fontosabb, mint maga az egyén (2010, 25.) Nicholas A. Christakis – James H. Fowler szerint ez teszi lehetővé, hogy a csoport olyan dolgokra is képes, amire az egyén, vagy az elszigetelt egyénekből álló halmaz, nem, ezért több az egész, mint a részek összessége. (2010, 25.)
A kapcsolatok szerveződési formája:
Ha az egyének között nincs kapcsolat, akkor nem beszélhetünk kapcsolati hálóról
Nicholas A. Christakis – James H. Fowler a három alap kapcsolati hálót mutatják be, melyek úgy írnak le, mint „tűzoltóbrigád”, „telefonos hírlánc”, „katonai század részeit alkotó rajok”. (2010, 26-28.)
Működési elvük a számítástechnikában is ismeretes topológiákhoz hasonlít: (lánc/busz; fa/kiterjesztett csillag; teljes)
A „tűzoltóbrigád” pont-pont kapcsolat, ahol minden egyén az első és utolsó kivételével, két másik egyénnel áll kapcsolatban. A kapcsolat kétirányú.
A „telefonos hírlánc” szintén pont-pont kapcsolat, de fastruktúrát alkot. Ez lehetővé teszi a hatékonyabb kommunikációt, hatékonyabb információközvetítést. Ebben az esetben minden egyén az első (aki két másik egyénnel) és utolsók (akik csak eggyel) kivételével, három másik egyénnel áll kapcsolatban, van egy bemenő szál és két kimenő. Nincsenek kétirányú kapcsolatok, az emberek közti kapcsolatnak és az információáramlásnak meghatározott iránya van. Ez a kapcsolati forma nagyon sok mindenre használható. Egyetlen telefonhívással egy személy százakra, sőt ezrekre kihatással levő eseménysorozatot tud elindítani. Ilyen elven működnek a piramisjátékok, és az MLM hálózatok esetében is találunk hasonló felépítést.
A „katonai század részeit alkotó rajok” kapcsolatrendszerében, a rajokban szolgáló katonák között szorosabbak a kötelékek. Ha egy raj például 10 egyénből áll, minden egyén kilenc másikkal áll kapcsolatban. Ez a „belső közösségek” sajátossága.
A kapcsolati hálók az emberek szervezett összességét jelentik, ugyanakkor a valóságos életben ezek a kapcsolati hálók nem felülről szerveződnek, hanem „organikusan fejlődnek ki, az egyének eltérő tulajdonságainak táptalaján” (Nicholas A. Christakis – James H. Fowler, 2010, 29. o.) A hálózatokat ábrázoló szoftverek, vagy rajzok, a több kapcsolattal rendelkező egyéneket a hálózat középpontjába helyezik, míg azok, akik kevesebb kapcsolattal rendelkeznek, a hálózat szélére, a perifériára szorulnak. Ha egy ilyen ábrát megnézünk, láthatjuk, hogy ki hol helyezkedik el a hálózatban.
Nem csak saját kapcsolatainkkal, hanem beljebb kerülhetünk azáltal is, ha családunk, vagy barátaink kapcsolatrendszere növekszik.
A szerzők szerint a hálózatok kapcsolatrendszere, azaz topológiája a hálózatok egyik alapvető tulajdonsága. Ahány féle társadalmi kötelék van, annyiféle kapcsolati háló létezik. A spontán kialakult, folyamatosan fejlődő kapcsolati hálózatokban az emberek mindig egy meghatározott helyet foglalnak el. Ezeknek a hálózatoknak mindig van struktúrájha, bonyolultsága, funkciója, lendülete. (Nicholas A. Christakis – James H. Fowler, 2010, 30-31.)
Az emberi kapcsolatok már önmagukban bonyolultak. Lehetnek rövid élettartamúak, egész életen át tartók, felületesek, vagy szorosak, személyesek vagy személytelenek. Érdeklődésünk határozza meg, hogy hogyan képezzük le az adott hálózatot. A szerzők szerint a hálózati kapcsolatokon keresztül, valami áramlik – például nemi betegségek, vagy egydolláros bankjegyek átadása történik – és az áramlás a hálózati kapcsolatok egész rendszerét kirajzolja.
A hálózat másik fontos aspektusa, hogy terjeszt. Nemi betegséget, divatot, fertőzést, elhízást.
A hálózatokra is vonatkozó szabályok. A hálózat alakítható, de a hálózat is alakítja az egyént, a barátok hatással vannak az egyénre, a barátok barátai hatással vannak az egyénre, a hálózatnak saját élete van.
A hálózatunk alakíthatóságával kapcsolatban Nicholas A. Christakis – James H. Fowler úgy vélik, hogy a legszemléletesebb példája a hálózat alakíthatóságának a homofólia, azaz tudatos, vagy ösztönös t9rekvésünk arra, hogy a hozzánk hasonlókkal alakítsunk ki kapcsolatot. Ez lehet politikai, vallási, vagy csak egyszerűen szokásbeli hasonlóság. Döntéseink eredménye a hálózat szerkezeti felépítése is. Magunk döntjük el, hogy hány emberrel szeretnénk kapcsolatot létesíteni, magunk döntünk a kapcsolati hálóban elfoglalt helyünkről is.
A hálózat szövését illetően fontos adat, hogy tranzitív kapcsolatokat tartalmaz-e. Akkor beszélünk tranzitív kapcsolatról, ha három ember egy háromszöget alkot, barátai egymásnak.
Azok, akiknek a kapcsolataik tranzitívek, általában mélyebben vannak a hálózatban. Ha a hálózat tranzitív kapcsolatokat tartalma, akkor sűrű szövésű.
A hálózatunk is alakít minket, hiszen másként viselkedik az az ember, akinek nincsenek barátai, mint az, akinek sok barátja van. Egy plusz barát beszerzése pozitív hatással van egészségi állapotunkra még akkor is, ha az új barát semmi különöset nem tesz ezért.
A szerzők szerint a tranzitivitás majdnem mindent befolyásol a szexuális partnerválasztástól az öngyilkosságig. (Nicholas A. Christakis – James H. Fowler, 2010, 36. o.) Az, hogy milyen helyet foglalunk el a hálózatban, befolyásolja, hogy hogyan hat ránk a hálózat, hogyan továbbítja, közvetíti a hatásokat, azok milyen intenzitással jutnak el hozzánk. Ugyanaz a pozíció lehet kellemes, például egy jó hír, vagy kellemetlen például nemi betegség terjedése esetén. Az egyén helyzeté a hálózatban mindent befolyásol a pénztől kezdődően, a boldogságig.
A referenciacsoportok, az iskolai barátok, később a felnőttkori barátok hatással vannak ránk.
Az emberek sok, különböző emberrel tartanak fenn és ápolnak kapcsolatokat. Beszélhetünk szülői, testvéri, rokoni, baráti, munkatársi, osztálytársi, házastársi, főnök-beosztotti, üzleti, baráti, partneri kapcsolatokról. Ezek a kötelékek, lehetőséget adnak a befolyásolásra és befolyásoltságra.
Barátaink barátai hatással vannak ránk közvetve, vagy közvetlenül. Barátaink és családtagjaink hatására például elmegyünk szavazni. A szerzők szerint ezeket a hiperdiadikus hatásokat könnyű elképzelni egyenes vonalú háló esetén, de működésük természetes szerveződésű hálóban a legszemléletesebben a fertőző betegségek vagy a pletykát terjedésével lehet szemléltetni. Például, elég, ha egyvalaki rendelkezik valamilyen fertőzéssel, elég ha kapcsolatba lép egy másik emberrel, a tranzakció végbemegy. Itt ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy a normák ás magatartásformák terjedése másként történik. Ilyen esetben megerősítéseket tartalmazó és többirányú kapcsolatokat igénylő folyamatra van szükség. (Nicholas A. Christakis – James H. Fowler, 2010, 38-40. o.)
A kapcsolati hálóknak vannak olyan tulajdonságaik, melyeket a hálózatot alkotó egyének nem képesek irányítani, vagy nincsenek tudatában. Ezek a tulajdonságok hozzák létre és magyarázzák a hálózat saját életét, melyeket csak akkor tudunk megérteni, ha a csoport egészét és annak szerkezetét vizsgáljuk. Nicholas A. Christakis – James H. Fowler szerint erre a legegyszerűbb példák a pánikhelyzetek, vagy a forgalmi dugók, míg bonyolultabb példák maga a kultúra, vagy az, hogy egymással összeköttetésben álló emberek tudatosság és koordináció nélkül elsajátítanak bonyolult, a csoport minden tagjára jellemző magatartásformákat. A kapcsolati hálóknak „makroszintű” tulajdonságai vannak, melyek olyan az egészre jellemző tulajdonságok, melyek a részek közti kapcsolatokra, kölcsönhatásokra vezethetőek vissza. (2010, 41-42. o.)
Milgram, a „két vadidegen ember közti hat lépés távolság van” hipotézisének bizonyítására vonatkozó kísérletének eredményét szkeptikusan fogadó Duncan Watts (fizikusból lett szociológus), Peter Dodds és Roby Muhamad úgy döntöttek, megismétlik a kísérletet, mely ismételten bizonyította, hogy igen, két vadidegen ember közt hat lépés távolság van.
Az ember befolyásolási képességének három lépés távolság szabályára vonatkozóan Nicholas A. Christakis – James H. Fowler folytattak kutatásokat. A kutatások eredményei azt támasztották alá, hogy befolyásolási képességünk három lépés távolságig terjed. Nem tudunk hatással lenni azokra, akik hatósugarunkon, azaz a három lépé távolságon kívül esnek.
A befolyásolási képesség három lépés szabálya attitűdök széles skáláját fogja át. Vonatkoztatható érzelmi állapotokra, politikai nézetekre, az elhízás terjedésére, a boldogságra, kreativitásra.
A befolyásolás háromlépéses hatósugarának magyarázata lehet az, hogy az információ az információátadás során torzul, másik magyarázat lehet, hogy a hálózatok változékonyak, ezért a három lépésnél távolabbi kapcsolatok instabilak, de szerepet játszhat a biológiai evolúció is, mely feltehetően, kisebb csoportokban ment végbe. (2010, 43-46. o.)
Ha megfigyeljük mindennapi életünket, láthatjuk, ha mosolygunk az egész világ mosolyog, azt, hogy a cselekedeteink, gondolataink, érzelmeink, viselkedésünk nemcsak ránk, hanem környezetünkre is hatással van, ami kiterjed a távolabbi környezetre is. Nem nehéz felismerni a közvetlen és közvetett befolyást, melyet gyakorlunk barátainkra, családtagjainkra. Azt is láthatjuk, hogy tetteink hatására örömöt, vagy bánatot éreznek, meggyógyulnak, vagy megbetegednek, meggazdagodnak vagy elszegényednek. Látjuk, tapasztaljuk, hogy a társadalom különböző csoportjainak tagjai között hasonlóság van. Önmagunkhoz hasonlóakkal barátkozunk, létesítünk párkapcsolatot, házasodunk. Ez meghatározza kapcsolatrendszerünket, helyünket a kapcsolati hálóban, és meghatározza a társadalom működését is.
A kapcsolati hálók hatása lehet kedvező és kedvezőtlen. Nemcsak az öröm és a mosoly terjed, hanem a depresszió, a pánik, a gazdasági válság, az erőszak, az öngyilkosság is. Magunk is befolyásoljuk. A beindult folyamatokat felnagyítják a kapcsolati hálók. A kapcsolati hálóból mindannyian hasznot húzunk, de a kedvező hatásához szükség van a közös erőfeszítésekre is.
Nicholas A. Christakis – James H. Fowler szerint a kapcsolati hálóknak az egyének viselkedésére gyakorolt hatása olyan jelentős mértékű, hogy az egyének nem képesek ssaját döntéseiket teljes egészében befolyásolni. (2010, 46. o.) Ez erkölcsi kérdéseket is felvet.
Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni saját magunkat és társadalom működését, melyben élünk, meg kell ismernünk, értenünk, hogy hogyan működnek a kapcsolati hálók, hogyan hatnak egymásra a kapcsolatok, hogyan hívják elő a lét olyan dimenzióit is, melyek fölött az egyéneknek nincs teljes befolyásuk.
A hálózatok működésének ismerete birtokában, megfelelő gazdasági és társadalompolitika kidolgozása lehetne egy út, mely vezethet egy igazságosabb, élhetőbb társadalom kialakulásához.
Felhasznált irodalom:
Bourdieu, Pierre (1998): Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In: (Lengyel Gy. – Szántó Z. szerk.) Tőkefajták: A társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája. Aula Kiadó, Budapest. 155–176.
Klein Sándor (1998): Munkapszichológia 1.-2. SHL Könyvek, Budapest.
Klein Sándor (2001): Vezetés- és szervezetpszichológia. SHL Könyvek, Budapest
Komenczi Bertalan (2009): A tanítás és tanulás rendszerszemléletű megközelítése, In: Elektronikus tanulási környezetek, Gondolat Kiadó, Budapest
Nicholas A. Christakis – James H. Fowler (2010): A dolgok sűrűjében In: Kapcsolatok hálójában, Mire képesek a közösségi hálózatok, és hogyan alakítják sorsunkat? Tipotex Kiadó, Budapest (19-46. o.)
Nicholas A. Christakis – James H. Fowler (2010): Kapcsolatok hálójában, Mire képesek a közösségi hálózatok, és hogyan alakítják sorsunkat? Tipotex Kiadó, Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése