Szabó György: Virtuális világ és valós tér tanulmányának bemutatása, és reflexióm

Szabó György: Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek című tanulmánya

Részletes bemutatás és reflexióm

Szabó György mérnök, térinformatikus, a tér regisztrálásával kapcsolatos interdiszciplináris területek szakértője, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense tanulmányában bevezető részében leírja, hogy az emberiség régi vágya, azaz a körülöttünk lévő világ tárgyainak, jelenségeinek, valósághű ábrázolása, a környezetet visszatükröző modell megalkotása. Úgy véli, a technológiai fejlődés következtében, jelen esetben az internet elterjedése és a helymeghatározás technológiáinak egyszerűsödése következtében magasabb elvárások jöttek létre a térbeli adtok alkalmazásával szemben. A régebb stratégiai eszközként kezelt helymeghatározás, térképészet hozzáférhetővé vált a civil felhasználók számára.

Azáltal, hogy megjelentek a digitális, térbeli adatkészletek, a műszaki fejlesztések súlypontja az adatnyerésről az adatok hasznosítása irányába tolódott el. Új tudományágként a térképészet, az informatika és a geotudományok határterületén megszületett a térinformatika.

Bemutatja, hogy megítélése szerint milyen kevésbé örömteli jelenségekkel találkozunk a technológiai fejlődés lelkesítő hatása mellett:

-         adatok befogadási, értelmezési problémái

-         bonyolult folyamatok megértéséhez szükséges összetett elemzések

- az információkért időnkkel, személyes adatainkkal, fogyasztói elkötelezettségünkkel, kiszolgáltatottságunkkal fizetünk

-         a virtuális modellek csak igen durva absztrakciói a valóságnak

-         a létrehozott térbeli modellek használatát a valóság nemzetbiztonsági szempontok miatti megmásítása jellemezheti

-         üzleti érdek, vagy rosszindulat következtében előfordul a szándékos megtévesztés

(Szabó, 2010. 193-194)

Az ember és tér kapcsolatában hangsúlyozza, hogy alapvető emberi és társadalmi igény a tér és a térben lejátszódó jelenségek feletti uralom, mely szükséges a biztonságérzethez.

A térbeli adatok ábrázolásának technológiai nehézségei és költségessége miatt, a térbeli kontroll, csak lassan terjedt a globális színterekről a lokális mikroterekre, ugyanakkor gyorsan terjedt fordított irányba, a mikroterek irányából a globális felé. 

Szabó szerint a térképészeti, térinformatikai adatok stratégiai jellegűek, ezért megjelenik a dilemma ezen adatok nemzetbiztonsági érdekből történő korlátozása és az egyének saját térbeli adataikkal való információs önrendelkezésének korlátozása között. Fölteszi a kérdést, hogy kinek a tulajdonát képezi az egyén (jelen esetben az én) térbeli pozíciója?

Régen az állam gyakorolta a térbeli adatkezelés monopóliumát.

Napjainkban a képi adatnyerés, a műholdakon alapuló helymeghatározás  - GPS, GSM, WIFI, RFID – elterjedése a technológia szolgáltatója és felhasználója számára egyaránt biztosítja az adatok begyűjtését, tárolását, felhasználását.

(Szabó, 2010. 195-196. o.)

„Térbeli adatgyűjtés, ábrázolás – egy kis technikatörténet”

Évezredeken keresztül a térkép stratégiai fegyver volt és csak kevés kiválasztott használta, birtokolta. Napjainkra „a környezetünkkel kapcsolatos vizuális kommunikáció általános eszközévé vált. (Szabó, 2010. 196. o.)

Különböző intézmények, területek – adózás, honvédelem, kereskedelem, -hajózás, navigálás, stb. – különböző térbeli információs igénnyel rendelkeznek,. Kialakultak a szaktérképek.

Érdekes technikatörténeti adatokat ismertet a szerző, miszerint:

-         1783-ban került sor az első levegőből történő adatgyűjtésre (ballonnal)

-    Lambert még a fényképezés feltalálása előtt publikálta a fotogrammetria (fényképmérés) elméleti alapjait

-    1839, a fényképezés feltalálása – Louis Jacques Mande Daguerre nevéhez fűződik – ami adott környezeti feltételek között a tér egy adott nézőpontból szemlélhető látványának leképezése

-   1859 első távérzékelési kísérlet ballonról, Gaspard Felix Tournachon által, ami megalapozta a topográfia új technológiáját

-         1957 az első mesterséges hold felbocsátása

-         XX. Század közepe szembesülés a képi feldolgozás korlátaival

A szerző szerint napjainkra elkerülhetetlenné vált a képi információ digitalizálása.

(Szabó, 2010, 196-197. o.)

„Téri tájékozódás – tér, idő, hely”

A helyváltoztatás időigényes, írja a szerző is, de ezt a valós térben folyamatosan tapasztalhatjuk. A helyváltoztatás problematikáját lépi át a virtuális világ logikája. Megszűnnek a határok, eliminálja a távolságokat, eltűnteti az időbeli korlátokat.

Lehetővé teszi a tér idő feletti kontroll megszerzését.

(Szabó, 2010, 197. o.)

„A tér jelenségeinek regisztrálása és problémái”

A szerző szerint a térkép, mint ikonikus vizuális modell, a valóság kicsinyített mása, a mi volt? Mi van kérdésre kívánt válaszolni.

A térinformatika világában a statikus megjelenést felváltotta a valós idejű megjelenés. A megválaszolandó kérdés: Mikor? Hol? Mi van?

Szabó szerint a fejlett technológiai eszközök, egyén által történő rendelkezési problémát is vonnak maguk után.

Az útvonalak, tevékenységek regisztrálására lehetőséget kínálnak az új helymeghatározási és regisztrációs technikák, a GPS, GSM, WIFI, RFID.

Segítségükkel nyomon követhető az útvonal, az eltöltött idő.

A felhasználó a technikának köszönhetően elveszíti rendelkezési jogát saját adatai fölött.

Ismerteti napjaink használatos mobil mérőrendszereinek, adatgyűjtési technológiájának összetételét, miszerint ez GPS, IMS, GSM, vagy WIFI, képalkotó része pedig digitális kamera, videokamera vagy lézerszkenner.

Ez a technológia alkalmas a környezet háromdimenziós geometriai modelljének közel valós idejű leképzésére.

(Szabó, 2010, 198-199. o.)

„Valós és virtuális terek – statikus, dinamikus, mobil modellek”

A szerző ebben a részben szót ejt az új topográfiai tartalom megjelenésére vonatkozó igényről, miszerint a statikus tartalmak mellett megjelentek a dinamikus tartalmak.

Az információs társadalom különböző szereplőinek fogalomtárában más-más jelentéssel, de jelen van a virtuális világ, cyber city, intelligens város fogalma.

Szabó szerint a valós világot modellező virtuális világokat a következő csoportokba oszthatjuk:

1. tájékoztató portálok, turisztikai kalauzok, menü- és egydimenziós linkjegyzékek, melyeknek alapvető funkciója a felhasználók ellátása turisztikai információkkal, reklámmal
2. kétdimenziós modellek, melyek az adott térséget „madárperspektívából” ábrázolják, funkciójuk a térképen elhelyezett linkeken keresztül biztosítani az érdekes pontok felé a csatlakozási felületet
3. háromdimenziós modellek, melyek az adott térség objektumait 3 D geometriai modell formájában jelenítik meg
4. intelligens modellek, melyek az információszolgáltatás mellett interakciót is biztosítanak.
5. kiterjesztett valóságelvű modellek, melyek az okostelefon képernyőjére vetítik a virtuális tartalmat, pl. eladó lakás rávetítése az utcaképre, vagy egyetemi campus épületére a keresett tanszéket.

(Szabó, 2010, 200-201. o.)

„Hol vagyok én, és hol van, amit keresek”

A szerző a veszélyekre, a megítélése szerinti, odafigyelést igénylő kérdésekre világít rá.

Fölhívja a figyelmet arra, hogy a felhasználó, amikor megvásárolja a navigációs készüléket, nem szerzi meg a felügyeleti jogot a műholdak és a földi irányító központ fölött. Nemzetbiztonsági okokból a rendszer kezelő bármikor korlátozhatják a rendszer elérhetőségét és pontosságát, továbbá a műholdjelek zavarhatók, blokkolhatók.

(Szabó, 2010, 201-202. o.)

 „Napjaink tendenciái, veszélyei”

Szabó pozitívumként értékeli a térinformatikai alkalmazások fejlődését, de negatívumnak ítéli meg és tart annak következményeitől, hogy a technika segítségével túlságosan nagy a behatolási lehetőség a polgárok személyes terébe.

Úgy véli, hogy az információs társadalom polgára folyamatos követés alatt áll: elektronikus fizetés, műholdas adatgyűjtő rendszerek, kamerák. Minden lépésünk regisztrálható, vagy regisztrálva van.

Úgy gondolja, hogy a érinformatikai adatokat kormányzati kérésre manipulálják.

Ír a Japánban már igénybe vehető szolgáltatásról, mellyel a dolgozók minden lépése, ideje nyomon követhető.

Felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy a nemzetgazdasági érdekekre való megalapozatlan hivatkozás lehetővé teszi a térbeli adatokhoz való adathozzáférés monopóliumát, valamint hogy a számítógép hajlamos a demokratikus értékek aláásására.

(Szabó, 2010, 202-204. o.)

Reflexió

A tanulmány, - a szerző szakterületét figyelembe véve, érthető módon - nagyon logikus felépítésű, röviden, tömören, de az adott területet - amennyire térképészet, térinformatika területén laikusként olvasom, és (laikus voltomból (is) származó alázattal és némi kritikával) meg tudom ítélni - szerteágazóan bemutató, tanulságos írás.

Valójában, a cím alapján, valami egészen mást vártam a tanulmánytól..

A szerző rávilágít olyan dolgokra, melyek egy átlagos infokommunikációs technológia felhasználójának nem jutna eszébe, vagy ha igen, leegyszerűsített formában. Egyetértek a szerzővel, hogy ez a számunkra nagyon sok kényelmi funkciót is tartalmazó rendszer problémákat is hordoz magában. Meg kell tanulnunk együtt élni ezzel, meg kell tanulnunk kezelni az információáradatot, és mindenki az alapfokon felül, az elvárt, de másrészről saját igényeinek megfelelő szinten kell hogy megtanulja. Gondolok itt arra, hogy egy navigációs rendszer átlagos felhasználója, vagy valaki, aki éppen információkat gyújt nyaralásához, nem kell bonyolult folyamatokat megértsen, vagy elemezzen.

A nemzetbiztonsági szempontok miatti torzításnak sem tulajdonítok olyan súlyú jelentőséget, mint a szerző.

Nem találom olyan nagy problémának néhány adat torzítását, hiszen felhasználóként nem tudományos célra használni, vagy lemérni szeretném az adott objektumot, hanem megtalálni -  ha ez nem egy geoláda - , akkor feltehetően észreveszem akkor is, ha két méterrel arrébb van, mint ahogyan ezt az okostelefonomon megjelenített térképen látom, és az sem baj, ha fél méterrel magasabb.  Természetesen belátom, ezt nem mérnöki szemmel teszem.

A záró történet, az észt kamionsofőr „kalandjával” kapcsolatban, egy velem is megtörtént hasonló esetre emlékeztet, mikor a Velencei tó környékéről éjszaka Budapestre hazafele jövet, csak a játék kedvéért navigációs rendszerrel jöttem. Követtem az utasításokat, és letértem az ismert útról, a rövidebbre, ami több órába került. Valami keskeny mezei úton kötöttem ki, ahonnan nem volt autó számára tovább járható út. Első felindulásomat követően nem neheztelhettem a technikára, a hiba a felhasználónál keresendő, nem állítottam be, hogy milyen jellegű útvonalak között kereshet és navigálhat.

Belátom, ha valaki nem ismeri azt a területet, útvonalat, környéket, ahol jár, nem hátrány, ha rendelkezik papír alapú térképpel is.  Kérdés, hogy lesz-e pl. 10 év múlva is papír alapon, vagy az a generáció, aki már az infokommunikációs technológia fejlett körülményei között szocializálódik, fogja-e ismerni a papíralapú térképolvasást.

Valójában, viszont ha mélyebben belegondolunk, akkor mindannak a veszélynek, melyet a szerző bemutatott, komoly megalapozottságát érzem, és magam is félelmetesnek találom, hogy rólam, mint egyénről, mindent lehet tudni. Lehet tudni, attól kezdődően, hogy mikor születtem, mi a személyi igazolvány számom, adószámom, TAJ kártyám száma, mikor, hol, mit vásároltam, merre járok, mit írok, kivel levelezek, milyen oldalakat szoktam nézni, milyen rendszerességgel, mikor kelek föl, mikor fekszem le. Persze, valószínű, ez senkit nem érdekel, csak egy rövid bitsor vagyok a nagyon sok terabájtos adatbázisok egyikében.

Felhasznált irodalom:

Szabó György (2010): Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek In: Talyigás Judit  (szerk.) Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében