Komenczi Bertalan több írásában is foglakozik a humán kognitív architektúra fejlődéstörténetével. Úgy gondolja, hogy mai formáját több egymásra épülő, jól definiálható fejlődési szakasz során nyerte el. Bár ebben a kérdésben a szakemberek között nincs teljes egyetértés - Komenczi Donald elképzelését bemutatva foglalja össze a fejlődési szakaszok fontosabb részkérdéseit.
Hangsúlyozza, hogy minden lépés forradalmi változást hozott a mentális reprezentáció, a gondolkodási szokások és a kommunikáció jellegét illetően, alapvetően változtatta meg az információkezelési kultúra jellegét. A modern ember pszichikumának formálódásában biológiai, kulturális és technológiai tényezők egyaránt szerepet játszottak.
A genetikai átadástól a kulturális tanulásig hosszú folyamat vezetett.
Az állatoknál a külvilág lassan változó jellemzőire adandó válaszminták a génkészletükben, a genomban rögzültek, és alkalmassá tették a fajok egyedeit a környezethez történő illeszkedésre. A genom zárt programcsoport, mely véglegesen rögzül a fogamzás pillanataiban, nem írható fölül, nem programozható át.
Ennek az utasításkészletnek vannak nyitott elemei, melyekbe a környezet ír be hiányzó elemeket. A természetes szelekció tükrözi leginkább, hogy a biológiai evolúció során azok az egyedek adják tovább nagyobb eséllyel utódaiknak genomjukat, amelyek a legalkalmasabb programot tartalmazzák. A genetikai átadás az a folyamat, amely egymást követő, egyre alkalmasabb példányok folyamatos láncolatán keresztül az egyes fajok populációi számára lehetővé teszi a környezethet való alkalmazkodást. A genetikai átadás során tudáskészlet halmozódik fel. Ez a tudás mindig a múltra vonatkozik.
Az egyéni tapasztalatszerzés, mint tanulás lehetősége megjelent már az élet kezdeti formáinál.
A tanulás volt a környezethez alkalmazkodás hatékony módja, segítségével lett képes a szabályszerűségeket azonosítani, és azoknak megfelelően viselkedni. A genommal ellentétben, az agy nyitott információs rendszer, programozható, és a programok módosíthatóak. A tanulás során a belső reprezentációk folyamatosan módosulnak.
Komenczi szerint, az emberszabású főemlősök kognitív világából, társas kapcsolataiból kell kiindulni, ha az emberi pszichikum kialakulását evolúciósan értelmezzük. Ezt Donald epizodikus kultúrának nevezte.
A kulturális evolúció folyamata az állatvilágban is megfigyelhető társas tanulásra, kulturális átadásra épül. A kulturális átadás teszi lehetővé a fajtársak tudásának átvételét. Az ember esetében a kulturális átadás alapformái a mai napig is érvényes tanulási formák, az utánzásos tanulás, a tanítás alapján történő tanulás, és az együttműködéses tanulás.
Az ember, az egyedülálló konstrukciós képessége révén létrehozta a változatos eszköz és szimbólumvilágot. Sajátos, az emberre jellemző képesség, ami megkülönbözteti az állatvilágtól, hogy képes saját belső reprezentációit, a valóságértelmezéseit másokkal megosztani, és erre hatékony kommunikációs eszközöket létrehozni.
A konstrukciós képesség, a sajátos emberi kommunikáció, a kulturális átadás teszi lehetővé s kulturális evolúciót. A kulturális átadás, a kognitív habitusokon keresztül valósul meg, azaz azon a fizikai, biológiai, és kulturális adottsági rendszeren keresztül, amelybe az ember beleszületik. Donald koncepciója szerint az átalakulás több lépésben, olyan adoptációkon keresztül történt, melyek egyre újabb reprezentációs rendszerek, információfeldolgozási eljárások és kommunikációs formák megjelenését hozták magukkal. Az új formák nem szüntették meg a korábbiakat, aminek köszönhetően a mai modern emberi elme egy hibrid, mozaikszerű szerkezet. Komenczi szerint Donald koncepciójának fontos aspektusa az is, hogy az ember pszichikus fejlődésének biológiai, kulturális és technológiai faktorait egyetlen evolúciós kontinuumban egyesíti. (Komenczi, 2009, 110-115. o.)
Komenczi ennek a koncepciónak a keretében értelmezi a mimetikus, a mitikus és a teoretikus kultúrát, melyek az emberi kogníció és kognitiv habitus változó formái. (Komenczi, 2009, 110-115. o.)
A mimetikus kultúra Doland szerint a sajátos emberi kulturális környezet első történelmi szakasza. A „Homo erectus kognitiv univerzuma”, mely körülbelül 2 millió évvel ezelőtt kezdődött és a Homo sapiens megjelenéséig dominált. (2009, 115. o.) Ezt a kultúrát a szándékos tudatos utánzás, a mimézis jellemezte. A mimetikus elme működése különbséget mutat az epizodikus elméhez képest, mely különbség a belső működésmód változásán kívül a külvilág értelmezésében is a korábbihoz képest változásokat eredményezett. Differenciálódtak és újraíródtak a belső reprezentációk. Megjelent az igény és a képesség arra vonatkozóan, hogy ezeknek a belső reprezentációknak egy része mások számára közölhető formájúvá alakítódjon. A kommunikációs kényszert a társas vonzódás, együttműködés hozza létre.
A kommunikációs késztetés generálja az első sajátosan emberi információátadó rendszert, a mímelést, azaz a saját testtel történő szándékos közlést. „A mimetikus kommunikációs rendszer intencionális, generatív (nyitott fejlődő rendszer) és referenciális (valamire utal, valamit leképez)” (2009, 116. o.)
A mimetikus átadás maga után vonta a belső reprezentációk további differenciálódását. A belső pszichikus világ szétvált egy személyes, implicit, lokális reprezentációkat tartalmazó és egy társak számára is kifejezhető reprezentációs rendszerre. A csoportkommunikáció tartalmát ezek a globális reprezentációk alkották. Megjelent a közös tudás, „a más szubjektumokkal megosztott „virtuális” realitás új világa” (2009. 117. o.)
A tudomány jelenlegi nézete szerint a mimetikus kultúra, mely vélhetően magába foglalta a nyelvhasználat bizonyos elemeit, stabil adaptációnak bizonyult, több mint egymillió éven át fennmaradt.
A mitikus kultúra Donald kulturális evolúciójának következő fázisa. A beszéd megjelenése lehetővé tette a kommunikáció absztraktabb, hatékonyabb formáit, és kibővítette a belső reprezentációs modellalkotás lehetőségrendszerét. A beszéd, azaz a nyelvi szimbólumokkal történő kommunikáció lehetővé tette a reprezentált világ finom analízisét, és átalakítását, maga után vonta az elme átalakulását is. A nyelv létrejöttének fontos feltétele volt a szemiotikai készség és késztetés, a jelkészlet folyamatos bővítésének képessége. (2009. 119. o) Komenczi felhívja figyelmünket, hogy a fejlődésnek ezen a pontján „médiaváltás történt” , a közlési szándékokat nem a test fejezi ki, specializálódott szervrendszer segítségével képzett hang (2009, 119-120 o.) A nyelvi szimbólumok teszik lehetővé, hogy megértsük mások kommunikációs szándékát. A nyelv átalakítja a kognitív reprezentációk természetét is. Csányi szerint egy absztrakt virtuális realitás jön létre (Komenzci, 2009, 120. o.)
A tudásátadásban a beszélt nyelv alapvető jelentőségű. Ideális tanulási és tanítási eszköz, pontos információátvitelt tesz lehetővé.
Az élőbeszéd az emberi kapcsolattartás leghatékonyabb és legalapvetőbb eszköze.
Az emberi információközlés legújabb dimenziója a Doland által teoretikusnak nevezett kultúra.
A teoretikus kultúra legfontosabb eleme a grafikus szimbólumok, az írás alkalmazásának megjelenése. Az írás ismét alapvető változásokat hozott. Azáltal, hogy az addig csak emlékekben létező reprezentációk kihelyezhetőek lettek, megváltozott az ember kulturális környezete, kulturális habitusa és a belső reprezentációk szerveződése.
Az információknak az emberi emlékezeten, memórián kívülre, külső tárolóra helyezése lehetővé tette az objektív tudásrendszer felépítését. Az emberiség kulturális történetében ez volt a fordulópont, mely felgyorsította a folyamatokat, a változásokat.
A teoretikus kultúra megnevezés arra utal, hogy ez már egy magasabb szintű hatékonyabb elméletalkotást tesz lehetővé.
Kialakult a tudástartalmak jelekké kódolásának és dekódolásának képessége. Ez a változás az agyban is jelentős változást idézett elő, annak következtében, hogy olvasás közben az emberi agy miközben információt dolgoz fel, strukturál, beilleszt. Ezek a folyamatok egyaránt igénybe vették a verbális, logikus gondolkodásért felelős bal és az epizodikus tudás és az élményvilág központjaként működő jobb agyféltekét is. Az írás megszüntetet az emberi tapasztalatok, a tudás átadásának térbeli és időbeli korlátait. A fonetikus írás megjelenése lényeges változásokat hozott. Az írás nem automatikus következménye a szóbeliségnek, tanulása is másként történik, mint a beszéd megtanulása, melyben született készségek segítenek.
A modern társadalmakban az írás, a vizuális szimbólumok váltak meghatározóvá és megváltoztatták a társadalmak működését, hatással voltak az emberi gondolkodásra. Az írásbeliségnek az emberi gondolkodásra gyakorolt hatásai között lényeges, hogy a narratív gondolkodás mellett megjelent az analitikus, pragmatikus, tudományos gondolkodás.
Az írásbeliség a nyomtatás elterjedésével vált meghatározóvá.
A teoretikus kultúra létrehozta a modern embert, kiformálta a modern társadalmat. A nyomtatott anyagok, könyvek által meghatározott kulturális formációt McLuhan Gutenberg galaxisnak nevezte. (2009, 120-124. o.)
A kibontakozó új információs technológia, elektronikus médiumok világa McLuhen szerint alapvetően átformálja a könyvbeliségen alapuló hagyományos információs világot és ezáltal az egész társadalmat. Ezzel a kihívással szembe kell nézni a Gutenberg-galaxisnak (2009, 126. o.)
Komenczi szerint még nem tudhatjuk, hogy ez az átformálás teljesen új információs világot eredményez-e, min ahogyan azt sem tudhatjuk, hogy megváltozik-e kognitív architektúránk, változnak-e kognitív szokásaink, reprezentációink szerveződési módja. A Gutemberg-galaxis számára kihívást jelentő információs
Az információs környezet technológiai összetevői két új – a Gutemberg-galaxis számára kihívást jelentő - elemmel bővültek. Az egyik a számítógép, mely az algoritmizáló agymunka gépesítése, a másik a telekommunikációs technológiák kidolgozása és fejlődése. A távíróval kezdődő folyamat rövid idő alatt vezetett el a televízióig és a gépi információfeldolgozás és a telekommunikáció integrációja rövid idő alatt létrehozta a világhálót, mely napjainkban a vezető információszolgáltató és tömegkommunikációs médium.
Kialakulóban van a hálózat, mint a szerveződés új rendje.
Komenczi szerint nem véletlen, hogy az információs korszak első nagyigényű szociológiai összegzése „A hálózati társadalom”[1] címet viseli. (2009, 127. o.)
Felhasznált irodalom:
Komenczi Bertalan (2009): A humán kognitív architektúra fejlődéstörténete, In: Információ, ember és társadalom, Líceum Kiadó, Eger
[1] Castells, (2005): A hálózati társadalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése