Tanulás és tanítás a kulturális evolúció rendszerében - Komenczi Bertalan alapján

„Egész életünk a tanulásról szól. A nap mint nap elsajátított új készségeink ugyanúgy tanulás során formálódnak, mint érzelmeink, társas interakcióink és személyiségünk bizonyos vonásai.” (Atkinson&Hilgard, 2005. 258. o.)

Tanulás és tanítás a kulturális evolúció rendszerében.

Komenczi Bertalan a Tanítás és tanulás rendszerszemléletű megközelítésében a tanulás és tanítás metódusainak fejlődését, változásait a kulturális evolúció rendszerébe építve mutatja be.

Azt vallja, hogy velünk született képességünk és késztetésünk, velünk született tulajdonságunk a tanulásra és tanításra való alkalmasság.

A környezetünkből felvett információk feldolgozásuk során módosítják belső reprezentációinkat, megerősítik, vagy cáfolják hipotéziseinket és a külvilág felépítésére vonatkozó mentális modelljeinket. (Komenczi, 2009, 11. o.)

A tanulás az evolúció során a túlélést szolgálta.

Komenczi szerint a tanulás általános, rendszerszemléletű értelmezése szempontjából a genetikai átadás is felfogható tanulási folyamatként. A génekben felhalmozott tudás a populációnak, a fajnak a tudása és minden esetben a múltra vonatkozó tudás, mely az „egyedek szintjén szinte teljes determinációt jelent”, és a tanulás alanya ebben az esetben, a faj. (2009. 11. o.) A genetikai átadás mellett már az élet kezdeti formáinál megjelent az egyéni tanulás lehetősége. A tanulás a környezethez való alkalmazkodás gyors és hatékony módja, mely szükséges ahhoz, hogy az egyén a környezetének megfelelő viselkedéseket elsajátítsa, ami a túlélés feltételét jelenti.

Komenczi a tanulási folyamat szempontjából lényegesnek találja, hogy agyunk nyitott információs rendszer, mely programozható, és ezeknek a programoknak egy része módosítható. (2009, 12. o.)

Komenczi szerint „az emberi elme kifejlődésének, a tanulás és tanítás változatos formái kialakulásának története nem más, mint az a folyamatsor, amelynek során a személyes tudás – birtoklója számára – szabadon hozzáférhetővé, módosíthatóvá és a társaknak átadhatóvá vált”. (2009, 13. o.)

Ebben a folyamatban, mely maga a kulturális evolúció, a tudásnak és emlékezetnek a szerkezete és szerveződése az egyre újabb és újabb technológiák, kommunikációs formák hatására többszörösen megváltozott.

A kulturális evolúció feltétele a kulturális átadás.

Az ember esetében a kulturális átadás alapformái: az utánzásos tanulás, a tanítás alapján való tanulás, és az együttműködéses tanulás. A kulturális evolúció kontextusában a tanulási környezetet átfogóbban, tágabban kell értelmezni a pedagógiában használatos tanulási környezetnél, mely az iskolában történő tanulás feltételrendszerét jeleni, és ez a tágabb értelmezés magába foglalja a teljes fizikai, biológiai, és kulturális adottságrendszert.

Komenczi Tomasello alapján kognitív habitusnak nevezi azt a hatás és lehetőségrendszert, az adottságot, melybe az ember beleszületik, amely hatással van rá, amelyen keresztül tanul, és amely környezet jelenti a hátteret a fiatalok kognitív fejlődéséhez. (2009. 14-15.)

Komenczi (Pléh Csaba nyomán) a nagy kulturális változásokat, mint kognitív architektúrákat a következő csoportokra bontva ábrázolja:

Kultúra	Korszak	Tudásszerveződés	Átadás
Epizodikus	Főemlősök 5 millió év	epizodikus, eseményreprezentáció	nincs
Mimetikus	Homo erectus, 1,5 millió év	testtel reprezentált modellezés	lejátszás, utánzás
Mitikus	Homo sapiens, 100-50 ezer év	nyelvi, szemantikus	mítoszok, elbeszélő tudás
Modern	Modern ember 5 ezer év	Külső tárak, rögzített tudás	külső, rögzített tudás
Hálózati	Homo interneticuas?	hálózati adatbázisok	elektronikus kommunikáció

(Komenczi 2009, 31. o.)

Mimetikus kultúra

A mimetikus kultúra (Donald alapján) a Homo erectus kognitív univerzuma. A tudomány jelenlegi nézete szerint körülbelül kétmillió évvel ezelőtt kezdődhetett és Homo Sapiens megjelenéséig dominált. (Komenczi, 2009. 15. o.) A mimetikus kultúra embere már másként látja a világot, mint az epizodikus kultúrába zárt elődje. A mimetikus kultúrában a kultúra, átadása, a tanulási-tanítási folyamat utánzáson, testtel reprezentált modellezésen alapul, lényeges eleme a „pedagógiai interakció”. (Komenczi, 2009., 16. o.)  Ez a módszer már a közös tudás átadásának, megőrzésének megbízhatóan működő rendszere.

Komenczi Donaldot idézve írja a mimetikus kultúráról, hogy a mimetikus pedagógiai elemek az egyszerű társadalmakban napjainkig részét képezik a gyerekek oktatásának, és a tudás mimézis révén történő szisztematikus átadása integráns részét és alaprétegét képezi minden pedagógiának. (2009, 17. o.)

Mitikus kultúra

A kulturális evolúció következő lépcsője – a tudomány jelenlegi nézete szerint - a mitikus kultúra, mely vélhetően már a nyelvhasználat bizonyos elemeit is magába foglalta, és több mint egymillió éven át fennmaradt. A beszéd megjelenése lehetővé tette a kommunikáció jóval hatékonyabb formáit. A beszéd, azaz a valóság nyelvi szimbólumokkal való reprezentációja nagyon hatékony modellező és kommunikációs eszközt biztosított.

Komenczi Donaldra hivatkozva írja, hogy „a nyelv az elme értelemkereső konstrukciós törekvéseinek eszközeként jött létre” (2009. 17. o.)

Úgy gondolom, hogy a nyelvi szimbólumok használatával történő kommunikációt, a belső reprezentációk nyelvi leképezését nem alaptalanul tekintjük az emberi kultúra és a kultúra átörökítés hatékony eszközének. A beszélt nyelv a tudásátadásban alapvető jelentőségű, ideális tanulási, tanítási eszköz.  A nyelv segítségével pontosabban tudjuk kifejezni, vagy árnyaltabban tudjuk érzékeltetni gondolatainkat, érzéseinket, és minél színesebb, minél árnyaltabb kifejezésmódokat vagyunk képesek nyelvi szimbólumok, szavak segítségével közvetíteni, annál pontosabb információt szolgáltatunk érzéseinkről, vagy mentális, kognitív konstrukcióinkról. A nyelvhasználó társadalmakban a gyermek a valóságot nyelvi szimbólumok segítségével, a felnőttekkel folytatott interakciók révén ismeri meg.

Mindennapi tapasztalatainkra alapozva is megállapíthatjuk, hogy a mai napig a nyelv a legalapvetőbb, leghatékonyabb eszköze az emberek közti kapcsolattartásnak. A tanulási-tanítási folyamatban is kiemelt jelentőséggel bír. Az iskolai tanulási-tanítási környezetben, a tanítási-tanulási módszerek tárházában a leggyakrabban és legszélesebben elterjedt tudásközvetítő eszköz.  Hatékony és eredményes a koordinálást tesz lehetővé, és hatékony valamint eredményes a frontális oktatás során. Komenczi – a tanítási módszerek előadásokra vonatkozó szakirodalmaihoz hasonlóan – úgy véli, hogy a nyelv segítségével, frontális oktatás során a „jó tanárok intellektuálisan inspiráló és fejlesztő, maradandó hatást képesek így elérni”. (2009. 19. o.)

Teoretikus kultúra

Az emberi információközlés újabb dimenziója a Donald által teoretikusnak nevezett kultúra (Komenczi, 2009. 19. o) Új elemként jelent meg az írás, a szimbólumok egyfajta speciális grafikus reprezentációja. Az írás megjelenése alapvetően változtatta meg az ember kulturális környezetét, habitusát.

Az emberi memórián kívüli elemre kihelyezhetővé vált az addig csak az emlékekben létező, szóban terjedő, szóbeli kommunikáció révén átörökített kultúra. Az információknak az emberi memórián kívülre rögzíthetőségével lehetővé vált tartósan elérhetővé tételük és egy tartósabb és változatlan formában történő terjeszthetőségük.

Amíg a beszéd a személyes jelenlétet követelte meg, az írás idő- és tér-függetlenné tette a kommunikációt.

A latin mondás, mely szerint „verba volant, scripta manent”[1] annak a változásnak a lényegét ragadja meg, melyet a fonetikus írás megjelenése eredményezett a társadalmak fejlődésében. (Komenczi, 2009. 20. o.) A beszélt nyelv valamennyi társadalom közös jellemzője, az írást az emberi kultúrák 10%-a fejlesztette ki. Komenczi szerint amíg a beszéd megtanulását velünk született készségek segítik, az írás és olvasás képességének elsajátításánál csak általános tanulási képességünkre támaszkodhatunk. (2009. 20. o.)

A modern társadalmakban meghatározó szerepet töltött be az írás, egyaránt megváltoztatta a társadalmak működését és az emberek gondolkodását. Az írásbeliségnek az emberi gondolkodásra gyakorolt hatásai között lényeges, hogy a narratív gondolkodás mellett megjelent az analitikus, pragmatikus, tudományos gondolkodás.

Az írásbeliség a nyomtatás elterjedésével vált meghatározóvá, azelőtt hosszú ideig csak egy szúk, elitréteg privilégiuma volt.

A nyomtatás elterjedésének köszönhető új információs-technológia átalakította a nyugati társadalmakat.

„A tömegoktatás iskolája a „tipográfiai ember” műve, és benne a „Gutemberg galaxis” tükröződik” (Komenczi, 2009, 20. o.)

A nyomtatott könyv, mint tudásforrás segítette elő a 15-16. században oktatási rendszerünk alapszerkezetének kialakulását.

Az iskolarendszer megjelenése vonta maga után a gyermekkor újabb megvilágításba helyezését, mint külön életszakasz, és determinálta a résztvevők vagy részt nem vevők további sorsát. A modern társadalmakban a társadalmak munkamegosztása szakosodást és kvalifikációt igényel.  A szükséges tudás átadásának színtere az iskola, mely ezáltal, a mobilitás csatornájaként jelenik meg.

Az oktatásban a tudásközvetítés írásos formája által kínált lehetőségnek köszönhetően a hangsúly az explicit, deklaratív tudások átadására helyeződött.

Komenczi Pléh Csabát idézve magyarázza ezt a jelenséget, mely szerint „szervezett oktatási rendszert sokkal könnyebb az explicit, deklaratív, ha tetszik, verbális, lexikai oldalra s ezzel a metatudások világára alapozni” (Komenczi, 2009, 23.)

A hagyományos iskola struktúrája nem igényelt a tanártól erőfeszítést, intenzív kreatív felelősségteljes munkát, hiszen készre formált tananyaggal rendelkezett, és a kényelmes helyzetet biztosította a rendszerben elfoglalt helyének köszönhető tekintély.

Nem megalapozatlan a kritika, mely a hagyományos oktatási rendszert érte.

 A 19. század végén, 20. század elején megjelentek az új, alternatív pedagógiai elképzelések, úgymint a progresszív pedagógia, reformpedagógia, a cselekvés iskolája.

Az elektronikus média és hálózatok világa

A modern társadalmak és a technológiai fejlődés egy újabb szakaszba léptek, megjelentek az új, információs technológiai és elektronikus médiumok, melyről Komenczi McLuhant idézve írja, hogy alapvetően formálják át a hagyományos információs világot, és ezáltal, a társadalmat.

Azt nem tudjuk még pontosan, hogy ez az átformálás mit fog eredményezni, azt sem tudjuk igazából, hogy újra megváltozik-e a kognitív architektúránk, reprezentációink szervezési módja, vagy jelentősen változnak-e a kognitív szokásaink.

Nyitott kérdés, hogy a jelenlegi változás milyen horderejű lesz összevetve a korábbi változásokkal.

Amit bizonyossággal megállapíthatunk, az, hogy a számítástechnika nagyon gyors, dinamikus fejlődése lehetővé tette a valós világ elemeinek digitalizálását, illetve majdnem minden eleme digitálisan modellezhető.

Ma még nem tudhatjuk, hogy a mesterséges intelligencia létrehozására irányuló kutatások hová vezetnek.

A Gutemberg galaxis számára a telekommunikáció fejlődésének területe is kihívást jelent.

A gépi információfeldolgozás és a telekommunikáció integrációja elvezetett a világháló létrehozásához. A world wide web egységes rendszerré integrálja a tömegkommunikációs és informatikai rendszereket. Kialakulóban van a hálózat, mint a szerveződés és működés új rendje. (Komenczi, 2009. 27.)

A világháló a föld minden lakója számára lehetővé teszi a globális kommunikációt.

Bármikor, bárkivel, bárhol beszélhetünk. Anélkül vásárolhatunk, dolgozhatunk, intézhetjük ügyeinket, tanulhatunk, taníthatunk bárhol, hogy otthonról ki kellene mozdulnunk.

Személyes igényeinknek megfelelően kapcsolódhatunk közösségekhez, melyeknek tagjai a földön bárhol élhetnek, részt vehetünk virtuális játékokban, kutatásokban, tartalom és szoftverfejlesztésekben. Anonimitásunkat az internetes kommunikáció sajátosságának köszönhetően biztosított, tetszőleges mértékben fedhetjük fel valónkat, vagy felvehetünk szerepeket.

Az új elektronikus világ az oktatásban is érezteti hatását, nem működőképes az információk szabályozott adagolása, a „vertikális tudásátadás tradicionális rendszere” (Komenczi, 2009. 28.)

Ma még a hálózati kultúra kialakulóban, formálódó stádiumban van, nem tudjuk, hová vezet.

Azt tapasztaljuk, hogy a gyorsan változó hálózati társadalom, az új és folyamatosan változó információs és kommunikációs eszközök a korábbitól eltérő kognitív és szociális képességrendszert igényelnek.

Felhasznált irodalom:

Atkinson&Hilgard (2005): Pszichológia. Osiris, Budapest.

Komenczi Bertalan (2009): Elektronikus tanulási környezetek, Gondolat Kiadó, Budapest

---

[1] A szó elszáll az írás megmarad