Blogbejegyzésemben Székely Iván (2010) Kukkoló társadalom – avagy van-e még függöny virtuális ablakunkon? írása mentén, a számomra fontos gondolatait bemutatva, az általa írottakra reflektálva, ezáltal meglátásaimmal kiegészítve keresem a választ arra a kérdésre, hogy van-e függöny a virtuális ablakunkon, vagy szükséges-e elhúzni a sötétítőt.
Mindenekelőtt fontosnak találom a szerző bemutatását.
Székely Iván – Társadalmi informatikus, az adatvédelem és az információszabadság multidiszciplináris területeinek nemzetközileg ismert szakértője és kutatója, az OSA Archivum főtanácsadója, a BME docense
A korszerű infokommunikációs technológiák, az internet áldásos, pozitív hatását naponta élvezzük. Életünk részévé vált. A használója számára úgy vélem, önmagamon is tapasztaltam, ideiglenes elérhetetlensége, hiánya komoly problémát jelent. Szerves részévé vált a munkavégzésnek, tájékozódásnak, kapcsolattartásnak, tanulásnak, ügyintézésnek.
Ennek a nagyon jó lehetőségnek vannak árnyoldalai is.
Székely Iván írásának első pár sorát követően Foucault panoptikusságról írott nézetei jutottak eszembe, párhuzamosan Orvwell Nagy Testvérével.
Foucault szerint a panoptikusság a hatalom láthatatlanságát biztosítja, miközben az ellenőrzése alatt álló egyének teljességgel láthatóvá válnak. A hatalom viszonyainak kifinomodásával új utak nyílnak meg az ismeretelméletben, a hatalom hatásai megsokszorozódnak az új ismeretek kialakulásának és felhalmozásának köszönhetően. A hatalom szerint a fegyelem a társadalom alapját, egyensúlyát képezi. Nagy fontosságot tulajdonítanak a fegyelemnek. A 18. század feltalálta a fegyelmezés és a vizsgálat eljárásait (úgy, ahogy a középkor feltalálta a nyomozást) Azt mondja, hogy a nyomozás az empirikus tudományok megalkotásának kezdetleges de alapvető eleme volt.[1] (Foucault, 1990, 306. o.)
Most egy demokratikusnak nevezett korban jött el az, hogy tulajdonképpen teljességgel táthatóak, követhetőek vagyunk a technikai fejlődésnek, azaz az infokommunikációs eszközök használata közbeni már-már természetes transzparenciának köszönhetően.
Nevet kapott ez a társadalom, melyet általában (helyesen vagy helytelenül) információs társadalomnak, vagy tudástársadalomnak szoktunk nevezni, a neve, mely alapul szolgál Székely írásához a „Surveillance society, azaz megfigyelési társadalom, vagy kendőzetlenül kukkoló társadalom” (Székely, 2010, 93. o.)
Székely azt próbálja körbejárni, hogy a kukkoló társadalom kialakulásának milyen okai és következményei vannak, milyen érvek szólnak a megfigyelés mellett, vagy a megfigyelés ellen, milyen válaszok születnek erre a helyzetre, valamit hogyan tudunk ezzel együtt élni.
Székellyel egyetértve magam is úgy gondolom, fontos tisztázni a fogalmakat.
Lényeges, hogy mikor és milyen megfigyelésről beszélünk, ami nem egyenlő az észleléssel.
Társadalomkép szempontjából az emberek megfigyelése – arc nélküli tömegként és azonosítható egyénként egyaránt - lényeges.
Székely felhívja a figyelmet arra, hogy az átláthatóság nem egyenlő a megfigyeléssel, azaz nem beszélhetünk megfigyelésről abban az esetben, ha a megfigyelő tudatában van annak, hogy tevékenysége mások előtt zajlik, és akkor sem, ha valaki a nyilvánosságot vállalja.
Megfigyelésről abban az esetben beszélhetünk, ha „az emberek viselkedésének, tevékenységének, többnyire ismételt vagy rendszeres monitorozásáról van szó” (Székely, 2010. 94. o.)
Megfigyelésnek minősül egy beszélgetés kihallgatása, az e-mailek jogosulatlan elolvasása, telefonbeszélgetés lehallgatása, kommunikációs kapcsolatrendszer feltérképezése, térbeli mozgás követése.
A megfigyelés történhet valós időben de utólagosan, archív adatok felhasználásával is.
Székely a megfigyelés három legfontosabb attribútumaként az információs aszimmetriát, az aktus rejtettségét és nem kontrollálható voltát nevezi meg. (2010. 95. o.)
Ebben a konstellációban az aszimmetria azt jelenti, hogy a megfigyelő többet tud a megfigyeltről, a rejtettség abból adódik, hogy a megfigyelt nem tudja, számára nem látható, hogy mi fog történni a róla szerzett, tárolt adatokkal, nem tudja befolyásolni, a kontrollálhatatlanság abból adódik, hogy a megfigyelt nem tud tiltakozni a megfigyelés ellen, nem tudja kikerülni.
A diktatórikus rendszerben a megfigyelés állami monopólium volt, ma ennek a monopóliumnak része az üzleti szektor is, Székely szavaival élve, „egyetlen Nagy Testvér helyett számos Kis Testvér és Unokatestvér dolgozik már a kamerák mögött, a számítógépközpontokban és az interneten” (2010, 96.)
Amit a megfigyelés sért, az a magánszféra, azaz a „privacy”.
A „privacy” jelenti a magánélete, az „én házam, én váram” nézet magánlakását, és azt, hogy az egyén maga rendelkezik a róla szóló információk fölött.
A magánszféra fontossága összefügg az egyén, mint individuum fontosságával, ezért természetes, hogy másként jelenik meg a keleti és a nyugati kulturális közegben.
Bár Keleten a közösségbe olvadás az elfogadott viselkedés, Székely hangsúlyozza, hogy tévedés lenne azt hinni, hogy ott nem fontos a magánszféra. (2010. 97. o.)
Úgy gondolom, társadalomfilozófiai megközelítésből is lényeges területet feszeget Székely azzal, hogy fölteszi a kérdést, hogy vajon miért korlátozott jelentésű a privacy fogalma a magyar nyelvben, miért nincs rá megfelelő szavunk? A magyarázatot abban látja, hogy a II. világháború előtt még nem jutottunk el a magánszféra feletti önrendelkezés tömeges igényéhez, ezt a jogot nem tekintettük értéknek, a világháborút követő évtizedekben nem volt rá alkalom, a rendszerváltás után ugyan ezek a jogok bekerültek az Alkotmányba, de ahhoz, hogy a tartalma természetes részévé váljon mindennapi életünkben, hosszú és kiegyensúlyozott társadalmi fejlődésre lenne szükség, és ebben viszont hiányt szenvedünk. (2010. 98. o.)
Bár magam is egyetértek Székely magyarázatával, kiegészíteném azzal, hogy a magyar társadalom, a nyugat-európaihoz viszonyítva, úgy vélem, kevésbé individualista, kevésbé zárkózott, és az infokommunikációs fejlődés révén bekövetkezett megfigyelés problematikáját még csak a társadalom kiesebb szegmense érti, és abból a szegmensből, amely érti, kisebb éli meg úgy, mint valós problémát.
Székely szerint annak ellenére, hogy nemzetközi egyezmények és törvények születtek a személyes adatok védelmére és az önrendelkezés jogáról, a korszerű információs-kommunikációs technológia nagyon kikezdte ennek a jognak a gyakorlati érvényesíthetőségét.
Rávilágít arra, hogy az első nagyobb omlást a telefonok elterjedése okozta, melyek mikrofonja önálló életet élt, a szerző szavaival „önálló karriert kezdett” (2010. 99. o.)
Önkéntelenül első gondolatom az volt, hogy amíg Magyarországon még a 90-es években nagy szó volt, ha valaki a lakásában telefonnal rendelkezett, Romániában – a diktatúra alatt – 1970-es években természetes dolognak számított a telefon. Nem kell sokat gondolkodni azon, hogy miért.
Amíg az első lépés az információszerzés volt, a második, az információ feldolgozásáé.
A harmadik szakasz, az, ami ma is tart – a szerző szerint mint omlási szakasz – az internethasználat elterjedése.
Székely szerint „egy egérkattintás nemcsak információt szolgáltat egy megfigyelő automatának, hanem ezt az elemi információt egyedileg elemzik is, és továbbépítik a felhasználó profilját, amihez az érintettnek nincs hozzáférése, befolyása, sőt, amiről legtöbbször tudomása sincs.” (2010, 100. o.)
A szerző néhány költő kérdést idéz, leírása szerint egy adatvédelmi tudatosságot fokozó projekt háttéranyagából (rendelkezésre bocsátotta az URL-t.) Megpróbáltam megnézni a háttéranyagot, megnyitottam a megadott URL: http://www.broad-project.eu/upload/Tudta_e.pdf a (utolsó megtekintés 2012. 06. 18.) ahol megtalálhatóak a Székely írásában föltett kérdések[2]. (2010, 101. o.)
Tudunk a korszerű megfigyelés eszközeiről, tudjuk, hogy a Google StreatView felvételeket készít, mindenről, a Latitude (People Tracker) térbeli mozgásunkat követi, a kamerák felvételt készítenek, és a Facebook is segít az arcfelismerő rendszerrel az egyén felismerésében.
Számítógépünkre spyware- ek települnek.
A Panopticon helyett a a szerző szerint ma a „Kriptikon, vagyis a titkos megfigyelőrendszer lehetne a legjobb metafora” és új jelenségként - melyet a „Periptikon” metaforával illet –megjelentek azok, akik saját akaratból vetik magukat alá a megfigyelésnek. (Székely, 2010. 102. o.)
Napjaink egyik uralkodó jelensége, a Facebookon történő jelenlét, ami az élet természetes, mi több kívánatos részévé vált, és ha valaki nem teszi, akkor kimarad, kiközösítődik, perifériára szorul.
Az internet káros melléhatásaként Székely bemutat néhány jelenséget, a dinamikus árazást[3], az identitáslopást[4], a social sorting[5], ügyfélérték kialakítását[6], a kéretlen e-mailek jelenségét.
A hatalom annak a kezében van, aki az információkkal rendelkezik, befolyásolási képessége megnő, így a gazdasági, társadalmi folyamatokat erősen befolyásolja, meghatározza.
A szerző szerint jó dolog az e-demokrácia, de számolni kell azzal is, hogy alkalmas a diktatórikus rendszerek kiszolgálására is. Ugyanígy két oldala van az e-kereskedelemnek, mely jó dolog, de elősegítheti a szerző szerint a kizsákmányolás elterjedését is. (2010. 103-105. o.)
Az okokat és az érdekeket vizsgálva, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a vágyak léteztek, a beteljesülésüket a technológia segíti.
Az okok és érdekek összefüggésrendszerében logikus lehet, hogy az adatok ismeretében érdekelt a politika, a nemzetbiztonság, a közigazgatás, a piac.
Érdekes ördögi körre hívja fel a figyelmünket Székely, miszerint a bűntől, a devianciától, a megfigyelés, a lebukás veszélye tartja vissza az egyént és a megfigyelők is csak azért nem válnak bűnelkövetőkké, mert őket is megfigyelik. Ez az elmélet alapul, ideológiául szolgálhat a kukkoló társadalom kialakulásához. A másik érdekes kérdés, melyet Székely a „modernizmus klasszikus illúziója”-ként definiál, az, hogy a technika megoldja a társadalmi problémákat, vagy a műszaki értelmiség körében kedvelt szemlélet, hogy a „technika semleges”. (2010. 107-108. o.) Tudományelméleti szemszögből megközelítve a kérdést, magam is úgy gondolom, ahogyan a szerző, hogy a „technika mindig magán viseli kifejlesztőinek, pontosabban megrendelőinek ideológiáját, tükrözi érdekeiket, és ez így van a megfigyelés rendszerével is.” (Székely, 2010. 109. o.)
Erre magyarázatként szolgálhat, hogy az, hogy milyen kutatások, milyen tudományos munkák kapnak megfelelő anyagi támogatást, különböző érdekek befolyásolják, ami, úgy vélem, döntő mértékben van hatással a végtermékre és ennek a publikálására, kommunikálására.
Elgondolkodtató a szerző által az ideális társadalomra vonatkozó vélekedés bemutatása, miszerint az ideális társadalmat mérnökök, informatikusok, informatikai rendszerek irányítják. A különbség a megnevezésben van, régen kibernetikus, majd összehuzalozott napjainkban digitálisnak nevezzük, mely elképzelés mögött az húzódik meg, hogy a társadalom „nem önmagát megszervező, hanem felülről vezérlendő” (Székely, 2010. 109-110)
Érvelési rendszer tartalma, vezérszavai: költségcsökkentés, versenyelőny, hatékonyság, jóléti szolgáltatások, kényelem, terrorizmus ellenesség, józanész, és mint végső érv, miért baj? Van titkolnivaló?
Tudományos válaszként a kihívásra megjelent egy új tudományág, a Surveillance Studies, azaz megfigyeléstan, mely a megfigyeltség társadalmi hatásait kutatja, technológiai válaszként pedig létrejöttek a PET[7]-ek, a privátszférát erősítő technológiák, melyek megpróbálják megakadályozni a személyes adatok szükségtelen, vagy jogellenes felhasználását.
Végül, van-e szükség virtuális sötétítőre?
Saját vélekedésem, egyáltalán nem tér el a szerzőétől, mondhatni ezt a részt betűről-betűre magam is úgy gondolom, ahogyan Székely írásában olvastam.
Összefoglalva, olyan társadalomban élünk, ahol a modern technika a mindennapi életünk részévé vált, ebben a kényelmünket szolgálja és nem szükséges, nem szabad ettől elzárkózni.
Természetes, hogy mobilt, internetet, bankkártyát használunk, és nincs szükség arra, hogy ezen változtassunk, de nem kell lemondanunk, mi több, inkább föl kell ébresztenünk igényünket a magánéletünk, privát szféránk tiszteletben tartására, sértetlenségére.
Ismernünk kell a technológiában rejlő lehetőségek mellett a mellékhatásait is.
Hacsak nem akarjuk teljességgel kitárni, láthatóvá tenni privát szféránkat, ugyan nincs szükség sötétítőre, de a függönyt be kell húzni.
Zárógondolatként a szerzőt idézem: „ismét meg kell tanulnunk, hogy nem mindent szabad, amit lehet, és nem mindent illik, amit szabad”. (Székely, 2010. 120. o.)
Felhasznált irodalom:
Michel Foucault (1990): Felügyelet és büntetés. Budapest, Gondolat Kiadó
Székely Iván (2010) Kukkoló társadalom – avagy van-e még függöny virtuális ablakunkon? In: Talyigás Judit (szerk.) Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében
[1] részletesebben: a Felügyelet és büntetés c. műről:
http://szakacseniko.wordpress.com/2012/05/13/tarsadalom-filozofiai-megkozelitesbol-foucault-on-keresztul/
http://szakacseniko.wordpress.com/2012/05/13/tarsadalom-filozofiai-megkozelitesbol-foucault-on-keresztul/
[2] „Tudta-e...”
– hogy a weblapokon webpoloskák vannak, amelyek megfigyelik, hogy mikor, mit
néz?
– hogy a böngészési szokásaitól függően más hirdetések jelenhetnek meg a
képernyőjén, mint az enyémen?
– hogy elemzik, hogy mennyire hajlandó vásárolni, és ezért más-más árat fizethet
az interneten?
– hogy ha „értéktelen” ügyfél, akkor sosem juthat élő ügyfélszolgálatoshoz,
hallgathatja az automatát?
– hogy az összes e-mailes és mobiltelefonos kapcsolatát legalább fél évig rögzíti a
szolgáltatója?
– hogy a Google minden e-mailjét, dokumentumát, fényképét, videóját elemzi?
– hogy a mobiltelefonok, a műholdak és már a Google is pontosan követik, hol,
kivel jár éppen?
– hogy az élete már valójában attól függ, hogy mi van Önről „a gépben”?
– hogy az ingyenes szolgáltatások ára az Ön személyiségének eladása?
– hogy ha nem figyel oda, végképp kicsúszik a kezéből a sorsa, karrierje,
kapcsolatai irányítása?
[3] Tevékenységünknek, vásárlási szokásaink megfigyelését követő egyéni árazás
[4] valódi összetartozó adataink eltulajdonítása tranzakciók lebonyolításához
[5] társadalmi osztályozás adataink, megfigyelt tevékenységeink segítségével
[6] a szolgáltatásoknak az adatok alapján történő nyújtása
[7] anonim böngészők, webpoloska irtók, profilgátolók, anonim remailerek, adatvédelmi, bizalmi védjegyek, cookie-irtók, spyware-irtók, stb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése